pusztába vetett
homoktengeren
ring a múlt és a jelen
homoktengeren
ring a múlt és a jelen
pusztába vetett
homoktengeren
ring a múlt és a jelen
a sóhaj érintéssé simul
a jöv?be karcolt
régvolt neveken
fátyolos emlékeket forgat
majd délid?re napsugárba olvad
a hajdan izzó szenvedély
s a jó öreg szél
míg nyugodni tér
estére langy takarót ígér
a csapáson f?csomók
– rajtuk léptek (sorsok)
rátaposott nyomai
k?ágyon nyugvó
álmokat takarnak
a vérszilvák vörös lombjai
hol lepkék bogarak
hangyák viszik hátukon
a lehullott könnyeket
a ki nem mondott szavak
karjában fájva pihen
az árva szeretet
2008. július 13.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.13. @ 15:26 :: Arany Tóth Katalin
