Az árnyék hozzám n?t.
Dolga csak annyi volna,
hogy nap mint nap,
figyelmeztessen,
nehogymán' elfelejtsem,
létem alapja anyag,
melyb?l megformált
két ismert és elment teremt?,
és id?nként
fontos dolgokon elmereng?
esend? elmém,
jómagam,
eszembe tartsam,
mivégre élek evilágban.
Ennél is fontosabb,
tanítson, értsem pontosan,
tehetek bármit,
élhetek jó vagy rossz életet,
a puszta tény, hogy létezek,
ajándék.
Az árnyék, mi hozzám n?tt
furcsa dolgokat m?vel,
látom megpróbál elszakadni,
t?lem,
ki meghatározom
léte alapját elszaladni,
no nem messzire,
csak hozzám közel,
akár egy k?re, padra ülve,
kívülr?l szemlélni,
tanácsot adni,
belekotyogni
napjaimba.
Képes mindenre rávetülni,
falon, képeken megülni,
lépcs?kön törni
derékban, lábt? felett,
átmászni kertek kerítésén,
gond nélkül kibukni
bármely emeleten.
Lehet kicsi,
sarkomnál búvó alak,
vagy graffiti helyett falak
ijeszt? kingkongnyi réme,
lehet mélysötét,
élesen határolt,
de simulhat
lágy szürke foltként,
agyamban zárolt
emlékek között.
Az árnyék, mi bennem élt
ma reggel elment.
Magam maradtam,
pártalan, árnytalan,
minden fény el?tt
nyitott, ezer alakban
átvilágított
tiszta lap.
2005.09.23. BGJ/2008.04.28.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:10 :: Adminguru
