MIRIANRA VÁRVA
Kinn zuhog,
ráült Medárd a délutánra,
a lányra várva
ülök zártablakos szobában,
kutyám a dörgést féli éppen,
én szórom villámaim.
Megint egy lopott délután.
Talán este, vagy fél éjszaka.
Megint kitárulkozások,
Összebújás,
aztán elmegy „haza”,
pedig a háza-hazája
rég itt van velem.
Elképzelem, milyen lesz,
megjön, elémül, ölelem,
ruhát lehántunk,
s mint inka palotán
aranykaput
kitárja combját,
repül velem,
el?ször lassan
földközelben,
kés?bb felh? felett,
s ha nem rontjuk el,
száll a napba,
új sugárnak,
adja aranyát a nyárnak,
hiába könnyezik
Medárd!
BGJ. 2008.06.08.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.08. @ 06:51 :: Balog Gábor -csataloo
