PARTON ÜLVE
Lassan folyik el a víz el?ttem,
a homokpad, amire leültem
sárga párna,
és a másik parton
a bokros homályba
bújó gát?rház mellett
egy jól látható,
de ésszel fel nem dolgozható kép,
Lény, leány ül ott,
lesi minden mozdulásom,
fejemben olvas,
minden vélt tudásom
a vízen át begy?jti,
összegyúrja, kis gombócot
csinál bel?le,
markában forgatva meglapítja,
majd kecses, elhajló mozdulattal
dobja messze,
laposan, hogy kacsázzon,
engem, a homokparton
jól eltaláljon,
és tompa puffanással
hulljon apró részekre
sok bolondságból gyúrt
bamba mondat,
medd? vágy, szereptévesztés,
álomból faragott
öncélú szemfényvesztés,
csalásaim az id? mérlegével,
orozva szerzett nincseim,
és tükröm is,
mit olyigen nagyra tartok,
mert hiú a férfi,
ó, nagyon hiú,
hulljon a tükör is
ezer darabra.
A lány a túlsó parton
nevet mindenen,
bomlottagyú kedves bohócon,
ki szépsége üveghegyén túl
jelölt magának célállomást,
és a látomást,
elérhet?nek hiszi.
Táncot jár lenge ruhában
fénnyel megfestett,
árnyékolt világban.
Megannyi visszatér? mozdulatban,
mint cellában a rab.
?a kihívás, él? Éva!
Hatalmát gyakorló ébred? kamasz
játszik oroszrulettet, velem,
a mindentudóval.
Homokpadom, sárga párnám,
nem rejt álmokat.
Azok, csak bennem élnek
és víz hozta,
víz viszi majd odébb
meséiket az els? áradáskor,
de régen figyellek,
és tudom lény-leány,
te, ott a part másik oldalán,
hogy vonzalak.
Érzed, és úszni is tudsz.
Tudom, míg átérsz,
megforgat örvény nem egy,
de azt is tudom, hogy mi vonz:
az én partomról
esti áldott illatként áradó,
furcsa spray:
a szerelem.
Fogd, ez itt virág!
Miért nem ismered fel!
Elkésünk!
BGJ.2006.06.25./2008.03.16.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Balog Gábor -csataloo
