TALÁLKOZÁS
A császárral futottam össze
bazársoron,
kérdezte hogy élek,
s míg válogattunk a polcokon,
? kenyeret, én a morzsát ,
gondját szürke tétlenségnek
minek mondtam volna el,
egy császárt úgysem érdekel,
hogy élnek leszakadt
alattvalók.
Egykor jó embere voltam,
hittem benne, ugrottam
t?zbe érte, s a helyzet,
bár változott, csöppnyi összeomlás
után, új birodalmat hozott neki.
Nekem, s sok más
szekértolónak,
abban nem volt meg helyem.
Féltettem,
mert mindig szerettem.
Császárok sorsát ismerem.
Hogy elbúcsúztunk,
csak szemét figyeltem.
Meghívott palotába,
mit én is építettem,
téglánként, rakva sorba,
egymás fölé
nevének dicséretét.
Ave Caesar! Tógában törpe Mózes!
Csak tudd! Júdea szenved,
s a Templom már nem áll.
Palotádba? El nem megyek,
de ott leszek kürtös nagy sereggel,
ha érted kell újra bevennem,
mint tettem robotosként:
Jerichót!
Aztán, mint jó római,
újra visszatérek válogatni
morzsát a polcon,
bazársoron.
BGJ.2007.11.17.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.23. @ 04:40 :: Balog Gábor -csataloo