Szevasztok fiúcskák!
Önkritikát gyakorolok, mert bizony rég nem írtam, pedig megkaptam a leveleiteket, és csodállak benneteket, mert bírjátok azt a nyomorúságos falusi környezetet, a tetves, rühes népeket. Én bizony nem maradnék ott egy napig se!
Te Árpi, nem gondoltál arra, hogy „áthelyezd magad egy másik praxisba”, ha már úgyis ilyen közel vagy a határhoz? Persze Sándor, te is határ mellett vagy, de az más dolog.
Te srácok, ti el se tudjátok képzelni, milyen hatalmas változások történtek itt. Egyszer a kicsi gonosz rektort leváltották, találkoztam vele, szánalmas látványt nyújt. Ha lehetséges még kisebb lett és sokat iszik. Azt mondják, esténként lejár a Baromvásár téri köpködő büfébe, egyik éjjel égő cigarettával aludt el és meggyulladt a dunyha rajta. Már senki se sajnálja…
Mondom itt minden megváltozott, csupa új ismeretlen fehérköpenyes őgyeleg a klinikákon, a katedrákon. Mivel létrejött a román nyelvű oktatás is, ahová a más egyetemekre be nem került óromániaiak özönlöttek, az Oktatásügyi Minisztérium különleges kinevezéssel román oktatókat küldött az intézetbe. A tanszékvezetőket meg sem kérdezték. Hiába mondják, hogy nem kell több személyzet, mert mi románul is elő tudjuk adni az anyagot, ha kell, egyre csak jönnek és jönnek. Már túl sokan is vagyunk, nem jut mindenkinek oktatási norma, ezért akit csak lehet nyugdíjaznak, vagy kihelyeznek valahová az országba. Persze csak a magyarokat. Ez már nekem se tetszik, pedig nincs mitől tartsak, nekem román nevem van. Egyelőre. Mert beadtam a válást.
Jaj, milyen fudri vagyok! Ti még nem is tudjátok, hogy otthagytam Simiont és átköltöztem Mirceához. Ti fiúk, ha látnátok milyen cuki lakása van itt az egyetem fölött a Somos utcában: értékes festmények, szobrok, fegyvergyűjtemény, a padlón szőnyeg helyett piros csergék és egy hatalmas baldachinos ágy! Azt hiszem, férjhez megyek Mirceához. Sokkal strammabb és pénzesebb pasas, párttitkár és igaz csak dékán, de ő az elsőszámú vezetője ennek az egyetemnek. Állandóan őt hívják a minisztériumba, hozzá jön minden küldött Bukarestből, az ő aláírása nélkül egyetlen fontos papír el nem mehet, pedig nem is ő a rektor.
Most éppen nagy izgalomba hozta egy fiatal oltyán balneológus Tusnádról, aki állítólag felfedezte a rák biztos ellenszerét. Mircea szerint ez egy zseni és a felfedezése korszakalkotó, még a Nobel-díj is szóba jöhet, csak persze bizonyítani kell. Tudjátok milyen nehéz dolog betörni a tudományba, ezért az oltyán kollega felkérte Mirceát, hogy legyen egyenlő jogú társszerző, akivel minden dicsőséget és eredményt megosztana. Én megmondom őszintén, nem értek az ilyesmihez, de drukkolok, hogy sikerüljön nekik.
Én még csak tanársegéd vagyok, de a belgyógyászaton! Azt mondja Mircea, most ürül egy adjunktusi hely a kardiológián, mert a magyart áthelyezik Régenbe főorvosnak. Ez nekem jó lesz. Nincs nagy kedvem túl sokat tanulni, azt hiszem, elfoglalom az EKG-részleget, nekem ennyi bőven elég.
Legények! Ha Vásárhelyt jártok, feltétlenül látogassatok meg, de NE a klinikán, inkább itthon Mirceánál. Ő most nagyon nagy ember, talán értetek is tud tenni.
Ölel: Margitka
Már nem használom a Cojocaru nevet, úgyis hamarosan Popescunak fognak hívni Mircea után. Ez is jó név!
U.I. Kedves Árpim. Ha gondolod, mondd meg Rékának, hogy ami köztünk volt az elmúlt, felejtsük el! Ne legyen féltékeny rám! De ha Vásárhelyre jössz egyedül vagy Rékával együtt, az én kéglim fenn a Kövesdombon a rendelkezésetekre áll. Tudod, hol a kulcs. Keress fel, de ne a klinikán!
Margó /
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:01 :: Bárányi Ferenc
