Glóriás a menny fölöttem,
holdfényben fürdenek a csillagok.
Én magam vagyok – veled.
Várom, hogy a hajnal
bíborpalástját rám teríted.
Talán már harmadik éjszaka
virrasztok…
Nézem a holdat: milyen kerek!
A nagyváros elaltatta zajait,
csend van-
Hallgatom a lélegzeted…
Itt állok a tágas ég alatt
keresem a múltat, a tegnapokat,
de csak a ma van jelen,
és hiányod lüktet tenyeremen.
Magam vagyok,
mint már annyi este.
Csitítva lelkemet,
figyelek minden neszre.
Néma a sötét,
a csend lehunyja szemem',
szerelmes szívem,
szerelmedben megpihen.
Végigperegnek
arcomon az álmok,
magam vagyok,
mégis bennem vagy áldott!
Legutóbbi módosítás: 2008.07.03. @ 17:17 :: Bereg Mária