Es?cseppek koppannak ablakomon
– a felh?k sírnak.
Mélabúsan, magányosan,
szomorú táncra hívnak.
Könnyek áztatják arcom,
keblem fölé örök bánat ült.
Úgy élek csak, mint k?szobor,
mely az Id? kerekén megkövült.
Es?cseppek koppannak ablakomon
– a vihar egyre jobban rákap:
Süvít a szél, mordul az ég,
vad villámok cikáznak.
Ily' vihar dúl az én lelkemben is
– s fájdalmas táncra hívnak;
Es?cseppek koppannak ablakomon,
még a felh?k is sírnak.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.18. @ 09:48 :: Denise M. Graham