Ez pedig úgy történt, hogy Nyíregyházáról jöttünk hazafelé. A piacon voltunk, ukrán holmit vásárolni olcsó pénzen. Anyu vett magának egy szinte új szőrmebundát, apu pedig egy bőrdzsekit, ami olyan puha, „mint a vatta”. A gyerekek is kaptak farmernadrágot, zsokésapkát és sportcipőt.
Az egész nem került ötezerbe. Apu-anyu nagyon elégedettek voltak.
Jövünk szép tempósan hazafelé, mikor Ebesnél a bekötőútról kivágódik egy utánfutós teherkocsi. Apa féket nyom, s már úgy volt, hogy megússzuk, de az utánfutó, mint az ostor oldalra csapódott, mi pedig belesodródtunk az árokba.
— Éltek mind? — kérdezte apu ijedten, és kimászott.
Sorban jelentkeztünk mindannyian. Lexin kívül senkinek sem volt semmi baja, de ő nagyon fájlalta a balkarját.
Többen megálltak mellettünk, kérdezték segíthetnének-e, szóltak rendőrnek, mentőnek. Igazán rendesek voltak.
Mire felocsúdtunk az ijedségből, megjött a közeg: az orvos, sőt a tűzoltók is. Mivel másnak nem volt panasza, csak Lexi kellett kórházba menjen. Anyuval elkísértük. Megengedték…
Bent a testvéremet vizsgálták, röntgenezték, tapogatták, s végül a karját gipszbe tették. Könyök alatt törött el mindkét csontja, mikor az ülések közzé beszorult.
— Asszonyom! — szólította meg anyut az orvos, ahogy jönnénk már éppen kifele a kórházból. — Nem emlékszik, volt-e a gyereknek valami baja azelőtt a veséjével? Kő, vagy egyéb?
Anyu csak rázta a fejét, hogy nem.
— Hmm. Adok egy beutalót az ultrahangra, de nem is, hanem az urológiára. Ott az ultrahang vizsgálatot úgyis elvégzik.
— De hát miért? Valami baj van?
— Láttam valamit röntgenvizsgálatkor a vese mögött, ami nem odavaló. A szakvizsgálat majd tisztázza. Ne tessék nyugtalankodni!
Ezzel eljöttünk, kezünkben a Lexi beutalójával.
— Na, hallod? Hogy ne nyugtalankodjak! Egy szemlehunyásnyit sem fogok aludni! — fejezte ki anyai aggodalmát.
Ezután gyorsan peregtek az események, bár mi, akik ott voltuk vánszorgónak éreztük az idő múlását.
Másnap az urológus megállapította, hogy vesedaganat, és sürgős műtétre írta ki a testvéremet. Két hét múlva hagyta el a kórházat, a szövettan igazolta a szakorvos gyanúját, és mivel nagyon korán műtétre került, Lexit száz százalékig gyógyultnak nyilvánították, de természetesen kapott még mindenféle gyógyszert, infúziót, és hetente visszahívták ellenőrzésre, újabb infúziókra — majdnem egy félévig.
És igazán meggyógyult! Holnap már be is áll a kapuba, az osztályközi meccsen — tíz percre.
Ha a baleset nincs, nem derül ki idejében, hogy mi lappang benne, és lehet, mire felfedezik már késő…
Valaki vigyáz rá ott fenn.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.22. @ 05:38 :: dr Bige Szabolcs-
