Dvorák Etela : Fehér lepedőm

 

 

Fény, mely szobámba
reggel megtalált,
már messze jár.
Majd holnap újra meglesem,
hozzá simulok,
magasba szállok-
azt hiszem…

 

Napfényes tájakon,
hullámzó búzamezőkön
szelíden megpihenek,
pipacsok szirmait
feléd viszem.

 

Szél fodrozta tóparton,
lágy fű ölében a
harmatot
marokba szedem-
s feléd viszem…

 

Most mégis itt vagyok,
párnámat szorítom,
s fázok nagyon.
Fehér lepedőm leszedem,
színesre cserélem-
azt hiszem…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.23. @ 19:07 :: Adminguru
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.