Horváth Lívia : Annyira vak

 

Annyira vak vagy!

Sötétséged már nem homály!

Hol az értelem kisült tó szemedb?l?

S hol a fény

Mellyel ringatott?

 

Mégis kutatom

Mert elhiszem, hogy felébredsz

Mint reggel a Nap

És meglátsz végre

Hogy nem leszel többé vak.

Legutóbbi módosítás: 2008.07.06. @ 20:33 :: Horváth Lívia
Szerző Horváth Lívia 0 Írás
Régi kép, régi versek... Émelyítő ez az élet, ez a sok szó... de hol a lényeg? Szeretünk írni mert nem baj sírni és ha meglátnak is nem szégyen élni! Még nagyon sokat kell tanulnom,... idén éretségizem :) Irodalmi drámai tagozatos gimnazista vagyok Szentesen. Imádom a művészeteket, a zenét, az embereket, szeretek olvasni, nagyon, nagyon igyekszem jó felnőtt lenni...úgy hogy közben sosem növök fel :P Komoly feladat lesz, de én majd megcsikizem, és akkor együtt nevetünk......mert olyan ritka amit az emberek együtt csinálnak....:P pedig hogy futnak a lelkek egymás felé.....