Kerekesné Varga Veronika : Alisca

Múltat az attól különálló
más id?kkel forgatom:
türelemmel
a melyik-melyikéhez
ill? darabot.

Fényes f?zfa foglalja
legkedvesebb helyét
a tér közepén, éppen
ahogyan kell.

(Béla jó királyunk szíve)

Felette fut a szemnek
megszokott járása a dombra,
menet közben még csak
mindig tatarozzák
Babitsunk házát.

Sebaj…

Már utat talált a szellem
gyökerekkel sz?k szurdokon,
a t?kék kunkori országába,
sorra menetel hordók sötétjébe
bújva, hajolva,
Kadarkánk különös-szép
levét kortyolva,
s könnyen ott ragad a lélek!

Ha az a szülött ebb?l
a dombos, mustszagú városból
való, akkor ott!

Látszik-e még aranya,
mit el?dök nyomtak
fürtökkel ékes pecsétjével
minden fontos irományra?

Ha borászaink kezén
a míves mozdulatot nézed,
zenével nemes az még
poharunk szélén,
és n? itt sok jó mester,
ha egyszer állnia kell
Aliscának!