– Már egy fél éve, hogy itt vagyunk és még egy méltó török épület sincs ebben a rozzant városban – üvöltötte Jakováli Hasszán pasa Gázi Kászim szakállas arcába.
– Azonnal jelölj ki egy helyet fürd?nek és egy fényes dzsámit is akarok!
– Nincs igazad Hasszán – szólt csendesen Gázi Kászim -, már egy csársi is kialakításra került és seregeinknek fürd?helye is van, azután meg Afiun Karahiszar is megépítette a tímár m?helyét.
– Eh, kézm?vesek, vásári csep?rágók, fürd?z? janicsárok, Te is tudod Kászim pasa, hogy mire gondolok. Valamire, ami rólunk lesz nevezetes.
– Inkább rólad Te hódító! – gondolta Gázi, de hangosan csak így szólt
– Melyik részen szeretnéd a dzsámit? – Jakováli Hasszán kivágtatott a hegy tetején álló sátorból és hosszú újával mutatta a helyet az alant elterül? város egy pontján.
– Az lehetetlen – mondta Gázi -, ott a hitetlenek szent temet?je van és a halottaik szelleme éjjelente kijárnának az igazhit?eket kísérteni.
– Te csak a tervekkel tör?dj, a területet én elintézem! – mondta fölényesen Jakováli.
Harmadnapra lovas szpáhik egy csoportja vágtatott a temet? el?tti térre élükön Jakováli pasával. Egy csapat árkász lagumdsi már ott sorakozott lapátokkal és ásókkal. Jakováli bevágtatott a temet?be és lovát ügyesen fordítva ledöntötte a haranglábat.
– Utánam igazhit?ek! – kiáltotta, de a babonás szpáhik inkább csak érdekl?dve nézték a jelenetet, de nem akartak beügetni a szerintük is szent helyre.
Jakováli várt egy darabig, majd mikor rájött, hogy hiába vár, habzó szájjal kiugratott a bámuló lovasok közé és ostorával a szpáhi kapitány arcába vágott.
– Nem katonák vagytok Ti, hanem nyafogó asszonyok. Takarodjatok!
A lovas szakasz eloldalgott és a pasa odaintett egy szájtáti árkászt, akit aztán elküldött a félelmetes janicsárok szállására.
Félóra múlva már két tucat janicsár harcosnak tartott eligazítást.
– Semmi sem maradhat állva, értettétek? A tietek a rombolás élvezete a lagumdsik majd eltakarítanak.
– Ha egy gyaúr közbe akar avatkozni, azonnal kivégezni! – szólt a temet? körül ?rt álló szpáhi lovasokhoz, majd visszafordult a vigyorgó janicsárokhoz. – Ha jól dolgoztok, akkor majd Allah engedélyével egy kis tüzes bort is kaptok ma kivételesen.
Erre az igazhit? janicsárok felüvöltöttek és beözönlöttek a temet?be. Jatagánjaik és láncos buzogányaik már a sírokon csattogtak, hangos ?rjöngéssel pusztítva azokat. A lovas gy?r?n kívül, az egész város lakossága döbbenten nézte a pusztítást. Senki nem mert szólni. Csak a fiatal Horvátné tette le karjából a kisfiát és indult el a kapu irányába, amikor egy janicsár jatagán kettévágta az édesanyja kopjafáját. A bíró utána kiáltott, de a fiatalasszony már se látott, se hallott a düht?l. Izzó megszállott tekintetét?l még a szpáhi ?r odább lépett, de amikor a n? a sírhelyhez ért, egy ?rjöng? janicsár kard szinte kettévágta ?t a fején keresztül a melléig. Az asszony az ütés után még lépett kett?t, mint aki el akarja érni a célját, de azután a földre omlott. Ekkor határozott kiáltás hallatszott a dermedt csöndben,
– Állj! – Gázi Kászim káltott. Mellette Evlila Cselebi állt a híres krónikás, akinek arcán kiütközött a döbbenet. A csodatév? Idrisz Babához siettek némi orvosi tanácsért, amikor meglátták a barbár pusztítást. Gázi feldúltan sietett a lován ül? Jakoválihoz.
– Azt ígérted Hasszán, hogy a temet? békén marad, azért jelöltem ki a dzsáminak a mellette álló teret.
– A gyaur halottak nem fogják zavarni az álmomat Gázi, most már tettem róla!
– Önteltségedben nagy hibát követtél el Hasszán, hiszen ezek a városok már a félhold védelme alatt állnak és maga a szultán garantálta a sérthetetlenségüket!
– Itt csak az er? számít Gázi, kemény kézzel hamarabb leszek budai pasa, mint Te gyenge szívvel! – mondta majd intett az árkászoknak és elvágtatott.
Cselebi szomorúan szólalt meg a háttérb?l
– Ez hát a félhold védelme egy dzsámi felett, ha valaha is felépül…
Felépült. És még ma is áll. Teljes felépülésér?l Gázi Kászim már Budán értesült, mint budai pasa…
Legutóbbi módosítás: 2008.07.28. @ 14:28 :: Orosz T Csaba
