Leszabom magamról az árnyék köpenyt
s a kékre festett tegnapokat.
hátam mögé fújom a lopott estéket,
melyekben szótlanul vártalak.
szavaink néma szögleteiben
ólom betűk kuporodnak
s az egymásra taposott lábnyomok
néha magasba, majd mélybe gurulnak
már nem szűrhetem ki szemedből
a szivárványszíneket
s talán el tudom felejteni egyszer
sosem érzett érintésedet
Legutóbbi módosítás: 2008.07.20. @ 12:57 :: Ruder Jana