Rejtekedbe vonulok,
míg elülnek a mord,
kócolt fellegek.
Kebled oltalmaz, s elejt.
– Hát térdre kényszerítve,
kalodádban vigadok…
– köröm alatt feszülő szilánk,
hörgő komponálta dalok –
Megnyirbált szellemem
foltos rabruhája eseng,
csókodért tüntet,
alakod lelkemben dereng.
Vásott hajnali ódák,
méla délutánok…
Legutóbbi módosítás: 2008.07.07. @ 16:57 :: Serfőző Attila
