Megtépázott napok után,
selymes csendbe feledkeztünk.
Nászunk illata még itt kísért,
pimaszul arcul csap.
…nem hiszek a mának,
– vajon mibe köt a holnap…
Hamvas fényedben olvadhatok,
izzhatok gyönyörtől torzultan?
Izmaim feszülnek,
meztelen táncod képei,
ábrándos útvesztőimbe értek.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.30. @ 16:00 :: Serfőző Attila
