Lassan szögre kúszik a meztelen fény
Mosolya szellő, új útra kél.
Mosolya szellő, új útra kél.
Pergamen kezében poharat szorít.
Gyermeknek maradni, az volna jó…
Az üveg halkan koccan fogain…
sóhajt csendben – majd ha indul a Hajó.
Elbújva, még ezen az oldalon,
magányom rá csavart köpenyében,
a jelen elaggott múlttá oson,
Lassan szögre kúszik a meztelen fény
Mosolya szellő, új útra kél.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.13. @ 22:00 :: Tarány Sándor