A báránynak az kölcsönzött bájt,
hogy mindig kerülte a bajt.
Gondosan került minden csehót, lebújt,
de egyszer az ördög valahogy belebújt,
és azt sziszegte a fülébe,
ez a kénk?szagú falábú,
hogy ne járjon a világon p?rén,
viseljen tigrisbundát a b?rén.
A gondolatot azonnal követte a tett,
a bárány takaros tigris pótlék lett.
– Minden reggel tigrisként kéne kelni,
és durva nótákat énekelni.
Kit érdekel már a gyapjú borítón
átsz?r?d? bari bariton.
Mindenkibe mindig bele kéne kötni,
pontosan a pázsit kell?s közepére köpni.
Mióta csíkos a sz?röm,
a gyengeséget nem t?röm.
Hogy megtörje ezt az idilli képet,
a farkas csendesen a képbe lépett.
A bárány feledte a men? tigris felmen?ket,
a csíkos barátokat, és a csíkos barátn?ket,
feledte rettenthetetlen sárga-fekete apját,
futásnak eredt és mentette a saját gyapját.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.11. @ 05:36 :: Vadászi Árpád