Vadászi Árpád : Bohóc

2008.07.14. Vadászi Árpád Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Könny? mámor

szöktet a mából

kacagva,

silányból vacakba.

 

Kopottan élek,

borotva élek

között,

jégszirtre költözött.

 

Elfolyó vérem

vödörszám mérem

én itt,

didergés bénít.

 

Oszladozik Máya

butító homálya

lassan,

hogy elmondhassam:

 

az éjszaka végül

nappallá vénül.

Legutóbbi módosítás: 2008.07.14. @ 05:04 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.