No meg a visszafordíthatatlan hiba törvényér?l. (minél nagyobb egy hiba, annál következetesebben ragaszkodik az ember hozzá). Kisslaki legutóbbi írása adta az ötletet hozzá. Sokan váltak h?sökké a forradalom után. A f?h?s nem volt ilyen. Nem próbált vakmer?en szembeszállni a hatalommal, hanem (túl)élni e környezetben. Ahogyan a legtöbben tették. De…
Mária néni a tanáriba lépett. Mély lélegzetet vett, majd kifújta, mint aki stressz alól szabadult. Pista bácsi észrevette.
– Mi van veled.
– Kikészít ez a kölyök…
– A X F-ben volt órád?
– Aham… Minden apróságot, pontatlanságot észrevesz a magyarázatban, s rögtön rákérdez. Mindenre tud ellenpéldát. Egyszerre imádom, s kívánom a pokolba.
– Szerintem inkább az el?bbi. Ahogyan ismerlek, amikor a pokolba kívánod, akkor is szereted.
– Az osztálytársai pedig eléggé kiközösítik. Valahogy úgy érzik, nem közéjük való. Ott van közöttük, de…
– Pedig nem is osztályels?. De ha valami különleges ismeretre van szükség, az általában az ? agyából pattan ki. S a tantárgyversenyeken remekel. Tavaly kémiából és fizikából is megyei els? lett. Még matematikából is a legjobb eredménye volt az iskolából.
– Nem is az a könyvmoly, az biztos. S még matematikából és fizikából sincs tízese. Megoldja a legnehezebb feladatot egyedül az osztályban, majd elrontja az utolsó számítást. 36 osztva hárommal neki 18…
– Sokszor nekem is az, az érzésem, hogy nem is tanul, csak figyel…
– De a XF-ben a házi feladatok sokszor „Áron-íz?ek."
– Igen, s ez f?leg akkor látszik, ha nem tudták kiolvasni az írását. Jól kezd?dik, utána egy nagy baromság, majd kijön az eredmény…
– Sokszor talány számomra, hogy miként fér össze az írása, mely olyan, mint egy analfabétáé a tudásával. – Ekkor már vagy hatan „osztották" Áront.
– Azért próbálom elképzelni tudományos szo…
Pista bácsi nem tudta befejezni a mondatát. Egy kemény rúgás a bokájába figyelmeztette, hogy fogja be a száját.
– A XF naplóját nem láttátok? – lépett hozzájuk Csíki tanár elvtárs az aligazgató, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának egykori tagja. Igazgató nem lehetett a 70-es években még a „megfelel?" politikai hátterével sem. Az iskola-igazgató a CeuÃ?Ÿescu-korszakban kötelez?en román nemzetiség? kellett legyen.
– Itt van a hónom alatt. Még nem volt alkalmam letenni – nyújtotta át magyarázkodóan Mária néni a naplót.
– Hányszor kell, hogy megmondjam nektek, hogy els? dolgotok legyen a tanáriba lépve letenni a naplót, hogy más ne keresse!
Mária néni nem válaszolt, csak nyelt egyet. A csoport szétszéledt.
– Mir?l tárgyaltatok ennyien? – kérdezte Mária nénit.
– Pletykáltuk a diákokat – vonult vissza Mária néni is, el?véve a tankönyvet, hogy nézze át a leckét, amit a XIE-ben kellett megtartania. A szünet hátralév? része csendben telt el. Csak a román kollégák beszélgetése hallatszott a tanáriban. Csengettek. Csíki tanár úr azonnal vette a naplót, s belépett az osztályba. A XF felállt. Vigyázzba. Senki sem mert megmukkanni. A légyzümmögést is meg lehetett hallani.
– Jó napot kívánok!
– Jóóónapootkííváánok! – feleltek a diákok, de miel?tt leültek volna, megvárták, amíg Csíki tanár úr intett.
– Ma nem felelünk, mivel a tudományos szocializmus egyik alaptétele az új lecke. – Az osztály megkönnyebbülten felszusszant. – Írjátok a lecke címét: „Az osztályharc, mint a társadalmi fejl?dés hajtóereje." – Csíki tanár úr beszélt, senki sem kérdezett. Egyesek írtak, mások úgy tettek, mintha jegyzetelnének. Néha egy-egy kérdést szegezett az osztálynak. Volt, amikor Rebeka, az osztályels? válaszolt, néha még ? sem. Ilyenkor Csíki tanár elvtárs ingerülten adta meg a helyes választ, majd tovább diktált vagy magyarázott. Áron karba tett kézzel ült az els? padban.
– A kommunizmusban pedig megsz?nnek a társadalmi osztályok. A mez?gazdasági dolgozók, a haladó értelmiség és a proletariátus egyetlen öntudatos társadalmi osztállyá olvad majd össze…
Ezt az ellentmondást már Áron nem bírta elviselni.
– De tanár elvtárs. Ha a társadalom hajtóereje az osztályharc, s megszüntetjük a társadalmi osztályokat, akkor leáll a fejl?dés, s?t fennáll a veszélye a visszafejl?désnek!
Csíki tanár úr nagyot nyelt.
– Ne légy idióta fiam! Inkább figyelj az órán! Az el?bb mondtam el, hogy a kommunizmus az a társadalmi rendszer, amelyben a fejl?dést a proletariátus öntudata hozza létre, a Kommunista Párt megfelel? irányításával. A baj az, hogy pillanatnyilag még benne van az emberekben az imperialista gondolkodás maradványa. Ha sikerül ezt kinevelni az emberekb?l, s kialakul az öntudatos proletariátus, akkor a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom korszakából tovább léphetünk a legfejlettebb társadalomba, a kommunista rendszerbe.
– De tanár elvtárs, gondolkozzunk analogikusan. A társadalom az él?világgal analóg rendszer. Az osztályharc valósítja meg a természetes szelekciót a társadalomban, s ezáltal jön létre a fejl?dés, így válik az osztályharc a társadalmi fejl?dés motrává. Csak egy példával támasszam alá. Amint a természetes szelekciót megszüntettük a mesterséges kiválasztással, sikerült kialakítani olyan fajtákat, amelyek ugyan több tejet termelnek, de amelyeket ha a szabadba kiengednénk, nem lennének életképesek. Visszafejl?dött sok olyan képességük, amely a fennmaradásukat szolgálta. Például kevésbé jó a hallásuk, látásuk, mint a vadon él? egyedeké. Vagy ha sok a táplálék és nem történik meg a szelekció, akkor egyre kevésbé életképes egyedek szaporodnak el egy állat-populációban még természetes körülmények közt is. Az el?bbi kijelentés ellentmond a lecke címének.
– Ülj le fiam, s fogd be a szádat! – dühödött fel Csíki tanár úr. – S szüneten követsz az irodámba. Megértetted?
Az osztályban halálos csönd lett. Áron elsápadt, s leült. Az óra végéig arcát a kezeibe temetve ült. Nem jegyzetelt, s nem kérdezett semmit.
Szünet végén halott-sápadtan jelent meg az osztályban.
– Mi történt? – állták körül néhányan.
– Fel kell küldenem édesapámat az iskolába. Beszélni akar vele.
Pista bácsi lépett az osztályba. A diákok lassan és csendben mentek helyre. Pista bácsi Áronra nézett, s nem szólt semmit, csak megcsóválta a fejét. Majd megkezdte az órát.
………….
Áron hazaérve bevonult a szobájába. Nem állt neki szokott módon, hogy hamar lefirkantsa házi feladatát, s átfussa a másnapi leckét, hogy utána egész délutánja szabad legyen. Rettegve várta haza édesapját.
– Mi van veled? Mi baj történt? – kérdezte édesapja köszönésképp, ahogy belépett.
– Fel kell menned az iskolába Csíki tanár elvtárshoz. Ma délután is bent van…
– Mit m?veltél?
Áron elmesélte. Édesapja le se vetkezett, nem is ebédelt, hanem megfordult, s elindult az iskolába. A Megyei Néptanács egyetlen olyan alkalmazottja volt, aki nem volt a Román Kommunista Párt tagja. ?és a két takarítón? biztosították a „nemzeti összetételt" a Megyei Néptanácsnál. Aznap vette ezt észre a Párttitkár, s felajánlotta neki, hogy lépjen be. „Meg kell beszélnem a feleségemmel" kért haladékot. „Hátha kitalálunk egy jó kifogást." – reménykedett. Ez tudományos szocializmus-óra most nem hiányzott. Agya a buszban dolgozott. Végül kitalálta mit mondjon.
– Jó napot kívánok, tanár elvtárs. Ismerem a történteket. Vállalom a felel?sséget, hogy többször nem fog el?fordulni. Els? dolgom lesz, ha hazamegyek, hogy beszélek a fejével. Tudja ön jól, hiszen tapasztalt pedagógus, hogy a kamaszkort nem mindig az átgondolt tettek jellemzik. Vállalom, hogy felvilágosítom, nem fog még egyszer el?fordulni. Jól ismeri, értelmes gyermek, csak kissé szétszórt, hebrencs, de megfelel? irányítás alatt ki fogja n?ni. Jobban oda fogok rá figyelni, mint eddig, ezt vállalom. – mondta el egy szuszra.
Csíki tanár úr egy óráig oktatta a kommunista öntudatról s az imperialista eszmék veszélyér?l, amire ? mindenre helyeselt, s mindent megígért.
Hazaérve lehuppant a székre. Áron rögtön el?jött a szobájából. Várakozóan de lehajtott fejjel állt édesapja el?tt. Várta a feketelevest.
– Értelmes fiú vagy, jó a logikád. Bízok benne, hogy levontad a következtetést, hogy az ember néha akkor a legértelmesebb, ha nem használja az eszét!
Áron antennái rögtön kiszúrták, hogy nincs nagy baj. De lehetett volna…
– Nagyon leb… letoltak? – vörösödött el attól, amit szinte kimondott.
Édesapja elfojtott egy mosolyt.
– Hány füled van fiam?
– Kett?… – válaszolta megrökönyödötten Áron.
– Nekem is… – vigyorodott el.
Áron átölelte. Csengettek. Édesanyja tért haza teli szatyorral a kezében. Várakozóan nézett férjére.
– Minden rendben. Elsimítottam. De holnap be kell lépnem a pártba. Kockázatos halogatnom.
Másnap els? szüneten bejött az osztályf?nök. Ma kell megtartani a KISz-gy?lést. A KISz megyei vezet?ségét?l lesz megfigyel?. Választás lesz, új vezet?séget kell választani. S az új titkár lesz az osztályfelel?s is. Ez a rendelet „fentr?l". Az osztályfelel?s és a KISZ-titkár ugyanaz a személy. Gondolkozzatok, hogy ki legyen, nehogy a múltkori feszült várakozás alakuljon ki a jelöléskor. Gondoljátok meg, „fentr?l" jönnek ellen?rizni. Majd kiment. Elindult a sustorgás az osztályban. A KISz-titkári min?ség kit?n? lehet?ség volt, hogy valaki „fekete báránnyá" váljon az osztályban. Rebeka, az addigi osztályfelel?s kijelente, hogy ? nem akar az lenni.
– De akkor kire sózzuk rá?
– Varrjuk Áron nyakába – ajánlotta Rebeka, aki amúgy is féltékeny volt Áronra. Hiába volt ? az osztályels?, Áron volt a „nagy sztár" a legtöbb tanár szemében. Sikerült felszítani a hangulatot. Áron nem is tudta, hogy milyen összesküvés szöv?dik a háta mögött. A választás simán folyt le. Más jelölt nem is volt. Áron a tegnapi történtek után nem is mert szabadkozni. Nem tudta mire vélni el?ször a jelölést. Aztán rájött. Kiszúrtak vele. Már csak ez hiányzott neki. Osztálytársai amúgy is kinézték maguk közül. Soha egy buliba el nem hívták…
Otthon elmesélte.
– Na ez nem hiányzott neked – mondta lemondóan az édesapja. – Egy dolgot tanulj meg. A „papírok" mindig legyenek rendben. Arra kényesebben ügyelj, mint a házi feladatodra.
– Kösz. Tudomásul vettem.
– Ha patkányok közt élsz, s velük kell id?nként vitatkoznod, akkor tanulj meg patkányul. Létkérdés. Még akkor is, ha utálod. Ne beszélj gyakran patkányul, mert ugyanolyanná válsz. De ha kell, tudj megszólalni. Ékes patkánynyelven.
– Ezt is megértettem – válaszolta. Majd el?vette a tudományos szocializmus tankönyvet s undorral nekiállt tanulni.
Közeledett a következ? KISz-gy?lés napja. Rettegve várta. Próbálta rávenni osztálytársait, hogy jegyzeteljék ki a feldolgozandó CeuÃ?Ÿescu-szónoklatot. Mikor látta, hogy senki sem hajlandó, gondolt egyet, s megcsinálta ?. Apai segítséggel.
Utolsó szüneten az Oszi hívatta.
– Át kell mennem a Tanügyi osztályhoz. Lehet, hogy egy kicsit késni fogok. El ne lógjatok!
– Megértettem Jóska b… akarom mondani tanár elvtárs – harapta le a megszokott megszólítás végét Áron. A tanári el?tt ajánlatos volt az „elvtársos" megszólítást használni. – Úgy lesz.
De ekkor jött egy ment?ötlete. Odament Csabihoz, az Oszi fiához, aki épp Rebekával beszélgetett.
– Jó hogy együtt látlak. Segítségeteket kérem. Ezt a gy?lést mindenképp meg kell tartanunk. Ha ma ellógunk, máskor úgyis meg kell tartani.
– És?
– Megtartjuk papíron. Én kijegyzeteltem. Megírom a jegyz?könyvet is. De ha kisül, hogy smafu volt az egész, mi is, az Oszi is nagy bajba kerül. Három ember fel kell vállalja, hogy ?k szólaltak fel. Le kellene, hogy másolják a jegyzet egyharmadát, hogy legyen az ? írásuk. Mindenkinek elmondjuk, hogy „mi történt", én pedig itt maradok, amíg az Oszi visszajön.
– De minek kell lemásolni. Ott a tiéd…
– Tudom, hogy nem kell leadni, de én leadom. Az a legjobb bizonyíték, hogy megvolt… S legalább emlékeznek rá, ha rákérdez valaki.
– Add ide, s szólok Marcinak is – mondta Csabi.
Rebeka elvette az utolsó harmadot. Majd az osztályhoz fordult.
– Srácok, figyeljetek. S elmondta a haditervet. De pofa be, mert nagy baj lesz!
Amint csengettek, mindenki iszkiri, el az osztályból. Melák állt az ajtó mellett. Addig várt, míg Kisegér ki a kart menni ? is. Megfogta a nyakát, s a fülibe súgta:
– Ha ezt is be mered írni a jelentésedbe – s megszorította hátulról a nyakát – akkor… – tette hozzá vészjóslóan.
– Milyen jelentésbe? – nézett vissza ijedten a megyei boksz-bajnokra.
– Amelyeket azóta írogatsz, amióta édesapád három napig nem volt otthon… S amióta narancsot eszel néha-néha.
– Honnan tudod? – hebegte
– Ne játszd a hülyét. Tudom, hogy nem vetted el? soha mások el?tt, tisztelem, hogy volt benned ennyi jóérzés. De én is ismerem az illatát. Nagybátyámtól szoktam kapni… Ugyanott veszi… Megértetted?
– Igen – hebegte megfélemlítve.
Amikor az Oszi megjött, csak Áron volt az osztályban. Épp körmölt valamit.
– Nem megmondtam, hogy…
– Tanár elvtárs tisztelettel jelentem, hogy a gy?lést megkezdtük, s vége lett. Itt van a három felszólalás szövege, én pedig épp most fejezem be a jegyz?könyvet. Újraírtam, hogy lehessen kiolvasni s ne legyen benne helyesírási hiba. Nem adhatjuk úgy le.
– Már vége is?
– Igen, operatívak voltunk, mert kézilabdameccsünk van a XIA-val. Egész nap szerveztük, hogy menjen hamar. Ha nem hiszi, menjen az udvarra, s kérdezze ki a fiúkat.
Az Oszi egy ideig nézte Áront. Majd legközelebb, ami sohase fordult eddig vele el?, véletlenül megint elkésett… Pedig akkor nem hívták át a tanügyi osztályhoz. A következ? alkalommal Csabi „felejtett el" szólni az Oszinak, hogy egy nappal el?bb tartják meg a KISz-gy?lést. Ám a papírok mindig rendben voltak.
Egy nap az Oszi sápadtan lépett asz osztályba.
– Itt van a megyei KISz-titkár. Be akar menni az egyik KISz-gy?lésre. Nekünk is ma van… Lehet, hogy ide jön… Cocis (ejtsd Kocsis) elvtárs tud magyarul…
– Minden rendben lesz Jóska bácsi – mondta Áron. – Addig még van két óra… Máskor is minden rendben volt -, de neki is gombóc volt a torkában.
Alig ment ki az Oszi, felbolydult az osztály. Senki sem akarta vállalni, hogy felszólal.
– Ha senki sem vállalja, leégünk, s az Oszi is megüti a bokáját, nemcsak mi – kelt Áron védelmére Rebeka. – Áron megint kijegyzetelted?
– Igen, megvan.
– Húzzunk sorsot. Én egyet elvállalok. Az senkinek se fog felt?nni, ha én készültem – mondta Rebeka.
Nem kellett végül sorsot húzni. Még került két önkéntes. Meglett a forgatókönyv, a puskák elkészültek, a felszólalók szorgalmasan olvasták e „jegyzeteiket" földrajzórán. Pista bácsi megtudta, hogy a megyei KISz-titkár ide jön ellen?rzésre. Tette magát, hogy nem veszi észre. Ã??k pedig el?adták a „színdarabot" Cocis elvtársnak.
– Már vége is? – jegyezte meg a végén csodálkozva az órájára nézve ez még 20 perc se volt.
– De hát az anyagot feldolgoztuk, a napirendi pontokat mind érintettük, a jegyz?könyv készen van, itt vannak a jegyzetek az anyagról. Ha nyújtjuk, akkor mindenki a végén elunja magát, s nem figyel oda. Ezért kell röviden és vel?sen csinálni. Nem a rászánt id? a fontos, hanem mindaz, ami a KISz-tagok fejében megmarad. Mi úgy gondoljuk, hogy így tudjuk a legjobban növelni a kommunista ifjúság öntudatát, ami szükséges a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomról a kommunizmusba való áttéréshez – felelte Áron.
– Ez már beszéd. Ha mindenhol ez lenne… – mondta Cocis elvtárs elh?lve.
Néhány nap múlva volt az iskolai KISz-gy?lés az udvaron. Egyik napirendi pontként Csíki tanár úr felolvasta Cocis elvtárs dicsér? levelét, amelyben külön kiemelte Áron tevékenységét, s ajánlást tett hogy az évi KISz-tevékenységért járó különdíjat neki adják. Természetesen megszavazták. Egyhangúlag.
Néhány nap múlva román óra el?tt krétaháború tört ki. Senki sem tudta, hogy ki kezdte, de a végén mindenki dobált mindenkit. A cseng?t senki sem hallotta. Marci bukott be az osztályba.
– Jön Varjú!
Ez Cioroianu (cioarÃ?Æ? = varjú) tanárn? csúfneve volt. Mindenki félt t?le, mert ha ideges volt, osztotta a ketteseket[1]. Ma is bal lábbal kelt fel. Ráadásul a XF-ben óriási felfordulás fogadta. Idegesen ment a katedrához. Beírta a hiányzókat, majd a krétát kezdte keresni.
– Hol a kréta?
Síri csend volt a válasz.
– Ki a szolgálatos?
Irénke és Sanyi felálltak.
– Hozzátok ki az ellen?rz?töket!
Mindkett?nek beírt egy-egy kettest. Sanyi közben elszaladt, hogy hozzon krétát. Az osztály fellélegzett, amikor elkezdte az új leckét magyarázni feleltetés helyett. Egész órán síri csend volt az osztályban. Végre kicsengettek.
– Miért sírsz Irénke? Hagyd a fenébe, majd kijavítod.
– Már nem tudom. Ez a kettes betette az ajtót. Els? két évharmadban ötösöm volt, négyes az évharmadim. Legalább hatost kellett volna kapnom, hogy átmenjek.
A többiek körbeállták, vigasztalni próbálták.
Áron nem ment oda. El?vett egy lapot, s írni kezdett. Majd kiment az osztályból. Egyenesen az igazgatói irodába. Bekopogott.
– Mint a XF osztály KISz-szervezetének titkára, a KISz alapelveinek szellemében szeretnék egy reklamációt letenni.
– Reklamációt? – nézett nagyot Csíki elvtárs.
– Igen. A XF osztály KISz-szervezete felháborodva vette tudomásul, hogy egyes tanárok negatív hangulatukban idegességüket a diákokon vezetik le, s igazságtalanul ketteseket osztogatnak olyan piti dolgokért, hogy az osztályban véletlenül kifogyott a kréta. Valóban mulasztás volt ez a két szolgálatos részér?l, amiért megérdemlik, hogy szóbeli megrovásban részesüljenek. De azt nem érdemlik meg, hogy egy igazságtalanul kapott kettes miatt megbukjanak. Mi, az osztály KISz-szervezetének vezet?sége úgy találtuk, hogy ez a kommunista ifjúság jogainak megsértése. Miként fogunk öntudatos kommunistákat nevelni az ifjúságból, ha azt érzik, hogy igazságtalanul bántak velük?
– Lázítasz fiam? – kérdezte vészjóslóan az aligazgató.
– Nem lázítok aligazgató elvtárs. A KISz alapszabályzatában benne áll, hogy a KISz az ifjúság leghaladóbb rétege, akinek kötelessége a haladó ifjúság jogaiért kiállni. Ez az alapszabályzat második paragrafusa. Itt van nálam. Miért, nem e szerint kell eljárnom?
Csíki elvtárs farkasszemet nézett Áronnal. Áronnak a torkában kalimpált a szíve. Érezte, most vagy gy?z, vagy nagy baj lesz. Csíki elvtárs egy pillanat alatt végiggondolta a lehet?ségeket. Ha lázadónak nyilvánítja, abból hatalmas balhé lesz. Messze megy a visszhangja. Mit mondanak majd ott fenn, ha a kétszeres megyei els?, akit alig néhány napja KISz-díjjal tüntettek ki, azt ? lázadónak próbálja nyilvánítani? S az apja a Megyei Néptanácsnál dolgozik, jól ismeri a megyei párttitkárt… Vajon sikerül-e? Mert e kölyök betéve ismeri a KISz alapszabályzatát, paragrafusokat megjelölve idéz bel?le. S ha mégis sikerülne, hát ? akkor is kihúzná a fércet. Milyen nevelést ad az ifjúságnak, ha pont a legjobb diákok egyike vetemedik ilyesmire? S hogy nem fedezte fel idejében a lázadót? Neki annyi.
Áron ekkor döbbent rá, hogy Csíki elvtárs fél. Nem értette egészen a félelem okát, de arra rájött, hogy vele kapcsolatos. Kedve támadt egy pillanatra, hogy élvezze a félelemb?l adódó hatalmát. Aztán eszébe jutottak édesapjának szavai:
– Ne feledd fiam, a sarokba szorított patkány a legveszélyesebb.
Inkább a következ?ket mondta:
– Kérem a segítségét aligazgató elvtárs. Osztálytársaim nem érdemlik meg, hogy megbukjanak.
Ez a hidegvér? válasz megadta a kegyelemdöfést.
– Melyik tanárról van szó? Á Cioroianu tanárn?? Beszélek vele.
Ez kétszeresen jó volt. Úgyse állhatta, s a döglött macskát is átdobta Cioroianu elvtársn? udvarába. Végezze el ? a piszkos munkát. Tettetett dühvel kiabálta az egész tanári füle hallatára.
– Miféle dolog az, hogy a KISz reklamál a viselkedéséért. Tessék törölni a ketteseket, s újra feleltetni a diákokat!
Majd kiment, s közölte Áronnal, hogy jöv? órán újra felelni fognak.
Az osztályban még mindig állt a gyász. Áron odaszólt.
– Tanuljátok meg a holnapi leckét istenesen. Holnap felelni fogunk.
Irénke és Sanyi ránéztek értetlenül.
– Ahogyan mondom. A ketteseket kitörli a tanárn? és azt a jegyet írja be, amit megérdemeltek a holnapi tudásotokra.
– De miért felelÜNK? – nyomta meg a szó végét Irénke.
– Gondoljátok, hogy engem nem fog kihívni? Meg kell fizetnie a reklamálásért…
– Milyen reklamálásért?
– Amit a KISz nevében tettem le… De hagyjuk ezt. Tanuljatok holnapra, ahogyan soha. F?leg te! – szólt Irénkéhez.
Amikor édesapja hazaért Áron ezzel fogadta:
– Azt hiszem, csináltam megint egy marhaságot. Nem hivattak fel, de lehet, hogy hosszú távon megiszom a levét. – S elmesélte.
Édesapja egy ideig hallgatott. Végül megszólalt:
– Patkányok közt jobb, ha nem hívja fel magára a figyelmet az ember. Ám, néha muszáj felvállalni a kockázatot, mert eltaposnak. S akit?l a hatalom megretten, az megnyert egy nagy csatát. De…
– Tudom a korsóval a mesét. Azt akartad mondani?
– Igen.
– Holnap be fogok zúgni románból.
– Lehet. De izzaszd meg!
– Meglesz! De segítesz?
Másnap Cioroianu tanárn? nem is írt hiányzókat. Mind a hármukat kihívta a táblához. Áronnal kezdte. Ám Áron nemcsak azt tudta, ami a könyvben volt. S hosszan idézett a versb?l. A tízest csak nem kapta meg. Mert hát ejtett egy-két nyelvtani hibát. Attól, hogy Áront nem tudta belezavarni, a másik kett? is bátorságot kapott. Végül vége lett e felelésnek. A tanárn? Áronra nézett. ?pedig vissza. Majd beírta a jegyet Irénkének is. Irénke nem is merte kinyitni az ellen?rz?t, amíg a padjába nem ért. Az egész osztály az ? guberálását nézte. Amikor a tanárn? hátat fordított, feldobta a kezét a magasba két ujjával V bet?t mutatva. Az osztályban zsivaj lett. Mindenki ünnepelt.
Utolsó óra volt. Áron összecsomagolt, s ki akart lépni az ajtón.
Rebeka állta útját.
– Holnap szülinapom lesz.
– Tudom. Boldog szülinapot.
– Bulit szervezek.
Áron nem értette az apropót.
– Szeretettel várlak.
Áron megdöbbenten állt.
– Kiérdemelted.
– Kösz. De segítséged nélkül nem sikerült volna – nézett egykori ellensége szemébe.
– Temessük el…
Epilógus.
Áronból nem lett se forradalmár, se kommunista. Elvégezte az egyetemet, s mérnöki diplomát szerzett. Csíki tanár elvtárs „véletlenül" rendszeresen lemaradt a meghívott tanárok listájáról az osztálytalálkozókon. 1989 után rendszeresen járt templomba, s?t presbiternek is megválasztották…
——————————————————————————–
[1] Romániában az osztályozás 1-10-ig történik. Az átmen? jegy az 5-ös. A 4-es már bukás. 1-est általában csak puskázásért adnak, a legtöbb tanár 3-astól kezdi az osztályozást.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.01. @ 11:15 :: Vandra Attila