Végh Szimonetta : A Mindenség Hercege

 

A Mindenség Hercege

 

A lelkek szárnyaltak egymás mellett,

Vígan ölelkeztek a bús szürkületben.

Minden csillag elt?nt az égr?l már,

Felh? takarta be a fényl? éjszakát.

 

Fehérl? bércek vakító tükrére értek,

Gondtalanul várták ismeretlen létüket.

A hold nem adott fényt a nászhoz,

És reszketve borultak le lábához.

 

Elszakította egymástól a lelkeket,

Egyiket magával vitte a sötétségbe.

A másik szomorúan várta szerelmét,

Azóta sem látta a Mindenség Hercegét!

*******************************************************************************************

milyen magyartalan az a "Gondtalanul várták ismeretlen látüket" és a "Hold nem adott fényt a nászhoz"

sajnos a fogalmazásod ebben a versben nem igazán adja vissza a magyar nyelv hajlékonyságát, szépségeit

Legutóbbi módosítás: 2008.07.31. @ 21:07 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/