Végh Szimonetta : Hajnalban veled voltam

Hajnalban veled voltam

Egymásnak estünk,
Ruháinkat szétdobálva,
Vadul csókoltál a
Hajnali félhomályban.

Csókjaidtól lerészegedtem,
Még jobban öleltelek,
Ittam a b?röd illatát,
Éreztem tested forróságát.

Simogattuk egymás
Meztelen testét,
Megbolondított a vágy,
Kívántam, hogy szeressél.

Szerettél is minden,
Apró mozdulatoddal,
Minden szavaddal,
Halk sóhajoddal.

Nem mondtam el akkor,de
Szeretném még egyszer átélni,
Hogy a gyönyört?l ájultan,
Nézhessem az arcod.

*******************************************************************

jól indul, majd jön az a rettenetes "forróságát" és folytatódik a gyengül? IV. vszk-kal, és átmegy megmagyarázósba a vége

elt?nik közben a vágy, az ?rület, ami a lényege lenne a versednek

Legutóbbi módosítás: 2008.07.22. @ 08:46 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/