Hold lények
Az id? síkján halkan jártam tovább,
És megannyi Hold lény nézett rám.
Énekük szórta felém a magányt,
És a dallam lassan fejembe szállt.
Bennem a kiapadhatatlan vágy,
De még nem találtam rád.
Az érzések morajló tengerén át,
Utam nem vezetett hozzád.
A porba fekve hallgattam a földet,
Megsúgja-e merre lelem lépteidet?
De ? néma volt nem szólt nekem,
Magányom még hangosabban zeng.
Száz és száz utat bejártam már,
Csak a spleen szorongatott nem más,
Könyörögtem a Hold lényekhez, hallották?
Ã??k csak hintették rám magányom dalát.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.31. @ 07:48 :: Végh Szimonetta
