Végh Szimonetta : Mozdulatlanul

Szemedbe néztem,nem mozdultál,

Akkor tudtam,elvesztünk már.

Mosolyogtál remegett a kezed,

Elindultam az úton,téged kerestelek.

 

Csendben voltam,te csak beszéltél,

Egy álomvilágról hosszan meséltél.

Behunytam a szemem,engem figyeltél,

Éreztem a vágyat a hangod rejtekén.

 

A f?ben ültünk,mint két virág,

Hallgattam lelked suttogó moraját.

Körbefontál minden gondolatoddal,

Szemembe néztél,azóta nem mozdultam.

Legutóbbi módosítás: 2008.07.25. @ 07:57 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/