E földet most gyalázat önti el,
Mert egy azt hitte: néki ölni kell.
De gyilkos célja más utat talált:
Éltet hagyott, hozott lelki halált.
Anya, Te h?sként, ifjú testeddel
Védted magad a két kis gyermekkel.
Sok kincsed porba dobta durva kéz,
Létetek meggyötörve oly nehéz…
T?njön a földr?l a gaz torzszülött,
Legyen örökre átok-üldözött!
Hasítsa villám, verje jéges?,
Minden tagját hagyja el az er?!
Váljon t?zzé a tiszta víz torkán,
Tépázza testét szélsebes orkán!
Ne leljen nyugtot, még egy percre se,
Tenger hulláma húzza mélybe le!
Legyen övé az összes földi kín
Szakítsa lelkét, testét, mit nem bír.
A rettegés, mit Nektek okozott
Lakjon benne, élje meg a poklot.
Tiszta Szív?ek, védjen meg dalom,
Lelkem egy részét most Nektek adom.
Föld, Ég, T?z, Víz, és minden, ami szent,
Óvd az Anyát és Fiait itt lent!
Legutóbbi módosítás: 2008.07.15. @ 17:57 :: Vogl Anikó