“A hangod akkor a legszebb
ha kerete a csöndnek.” (Weöres Sándor)
ha kerete a csöndnek.” (Weöres Sándor)
Nagyon sokáig féltem tőle
de emberré vált bennem a csend,
ám térden állva Hozzád vittem
Te elfogadtad Uramisten.
Alig sejtem, de úgy kell lenni
hangomban az elmúlás lakik
Benned nem múlhat soha semmi
csöndben lehet csak Veled menni.
Megnémult nyelvem összeszáradt
ha imádkozom is hallgatok
Szótlan rakom föl Istenházad
téglám, gerendám alázatom.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.01. @ 14:57 :: Z. Farkas Erzsébet