ÚJRAKEZDÉS
Ugyan miért ne lehetne más
ez a nap, mint a többi,
miért ne tenném perceit
csokorbarakva,
valami díszhelyre polcaim
nippjei között?
Miért ne hinném, hogy emlék
lehet bel?le? Jól,
vagy rosszul megértett üzenetét,
hogy egyik elköltözött,
és beköltözött helyette valami új,
ismeretlen, ki venné másnak,
mint ami?
Apró sorsforduló, alakzatváltozás,
itt az összetartásból lett
ócska lom,
ott magamracsodálkozás,
hogy így is lehet,
egyszer?n, elfogadva,
a változás okát nem kutatva élni,
csak ringatózni, mint egy csónakon,
bölcs?ben, lány ölében,
csukott, vagy tágranyílt szemekkel,
pusztán befogadón.
Miért jöttél kéretlenül?
Mi vonzott? Mikor ülünk le
egyszer megbeszélni,
hogy másokon számonkért hiányok,
nyitott tenyérrel képenvert álmok,
neked megrajzolt délibábjaim,
vagy ösztön, megérzés,
nyílt seb, lélektörés,
netán a sokszor leírt talány,
a lények közötti vonzás,
hozott karomba?
És mondd, kell-e megbeszélnünk,
vagy épp elég, ha szimplán megéljük
a csokorbakötésre váró percid?ket?
Lehet, javunkra dönt a mérleg,
ha lefosztjuk öleléseink
összes sallangját?
Történeted van, tudom, ezernyi.
A mesél? imádja hangját.
Ugye, most hallgatnunk kell
új csendjeinket együtt, egy id?re?
BGJ. 2008.02.21.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.15. @ 04:15 :: Balog Gábor -csataloo