Balog Gábor -csataloo : Tizennégy tányér

TIZENNÉGY TÁNYÉR

 

Tizennégy tányér a falon,

nomeg egy gyermeket tartó anya,

a mész fehéren világít alattuk,

köbön a giccs, de otthon,

és rózsák nyílnak a mázban.

Zene szól mögöttem,

tüzekr?l énekelnek.

Csendes tüzekr?l.

 

Szállnék, de minden szárnyam

zálogba adtam, most rajta

t?ke ül és mosolyog.

Csendben szemléli,

ahogy mindentudásomon

botladozom.

Id?nként leejt pár forintot.

 

De szép is élni,

de szép a zöld, a friss,

az ígéret, hit, hogy mindig élek

és lesz mindig kéz

kapaszkodónak.

De szép is vinni tovább

minden eszmét,

csinálni jóra gyereket,

és felnevelni.

Megélni ezt meg azt is,

bejárni kis körben félvilágot,

aztán visszatérni.

Leülni megrakott asztalokhoz

és mosollyal emelni fényre

bordó italokat.

De szép is ölelni,

hol ezt, hol azt,

átadni egyetlen mozdulattal

az összetartozást,

és elfogadni az ölelésben

a magányt.

 

 

Arthur legenda az életem.

Harc, tánc, ölelés.

És talány.

 

BGJ.2007.05.19.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.13. @ 06:44 :: Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.