üresen számolom a lépteket a végtelenbe
tele kételyekre hagyott vágyak közt
sóhajfelh?ket fúj arrébb a lökdös? szél
síró v?fély vagyok a saját esküv?mön
hazudik a remény fájó álmokat a létr?l
fagyért öl a szívem, hogy h?tse fájdalmát
önz? mosolyomban elhalnak az árnyak,
melyek várnak az utam végén…
Alsónémedi, 2008. Augusztus 11.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.11. @ 21:26 :: Bódizs Péter