Van az úgy, hogy már menekülni sincs hova!
Ország úti végfilozófia
Gyilkoló napban fonnyadó sarjú,
Olvad az úton, a négy kerekem…
Oszlopok tetején károgó varjú,
Üvölt a jöv?be, zord jelenem!
Csillan a porból messzire szálló
Maradék mosolyom- magam mögött,
Holnapi reményem semmire váltó,
…hét- f?m a végén belém kötött.
Nyúlva a hanghoz, mozdul a jobbom,
A teret elterelem a hátam elé,
És hallva a falsot az arcom eltorzul,
Zárom az ajtóm- a világ felé!
