Szent László királyunk leánya volt Piroska. Édesanyja Adelheid — Rudolf német ellenkirály leánya. Édesapja halála (1095) után Könyves Kálmán udvarába került, mint annak gyámleánya. Mélyen vallásos lelkét nem vonzották a világi örömök, de mégsem vonult zárdába. Más feladatra szánta őt az ég. Mikor elérte a 26 éves kort, gyámatyja kívánságára feleségül ment Komnenos János bizánci trónörököshöz. A frigynek politikai okai voltak, a két birodalom — a Magyar Királyság és a Keletrómai Birodalom — kapcsolatát volt hivatott megerősíteni. A két birodalom határát a Duna képezte, és hasznosabbnak tűnt itt a békét fenntartani akkor, amikor keleten erős nyomás nehezedett Bizáncra. A Magyar Királyság számára sem volt közömbös, hogy hány fronton kell helytállnia. Így, és ezért került Piroska Bizáncba.
Egy korabeli költő így írt róla:
„Szent László leánya Piroska megérte: // hajón ment Bizáncba — a nagy Császár kérte.”
Fényes külsőségek között zajlott a szertartás, melyet megelőzően Piroska áttért a görögkeleti vallásra — így követelte az akkori hatalom —, és az Eiréné nevet kapta, melynek magyar jelentése: BÉKE.
Ez az új neve az arának jelkép, mint sok minden abban a tőlünk idegen világban. Előrevetíti azt a szerepet, melyet neki szántak mindkét oldalról. Midőn atyja halála után János megkapta a trónt, II. Joannész néven lett császár és a magyar asszony Eiréné lett a császárné. Mély vallásossága, melyet otthonról hozott vezette tetteit, és méltán kivívta az udvar és a nép tiszteletét, szeretetét.
Hűséges, okos társa volt császári hitvesének, és jó császárnője népének. Gyámatyja mellett megismerte a politikai cselszövések és buktatók minden fajtáját, és ezt a tudást hasznosan gyümölcsöztette férje mellett. Államügyekben jó tanácsokkal segítette a császárt döntései meghozatalában. Buzgó és lelkiismeretes minden tettében, de kitűnt szerénységével és elutasította elődei harácsoló szokásait, minden cselekedetét a segítés, a jobbítás vágya vezette. A dinasztiát megajándékozta nyolc gyermekkel, akik közül a legidősebb apja mellett társuralkodóként élt haláláig, és Manuel nevű fia, II János halála után, Bizánc császára volt 37 éven át, mint I. Mánuel.
Az ő udvarában nevelkedett II. Géza királyunk Béla fia (a későbbi III. Béla). Bár túszként került az udvarba, nagy műveltségre tett szert, és császárné édesanyja — Eiréné — révén rokoni szálak fűzték a dinasztiához, úgyhogy egy időben a bizánci trón várományosa is volt.
Piroska udvarában sokszor fordultak meg szentföldi zarándokok, akiket mindig kegyesen fogadott. Magyarországról, szülőhazájáról sohasem felejtkezett meg, gyakran közvetített, mindkét birodalom hasznára a Magyar Királyság és a Keletrómai Birodalom között. A keresztény hit védelmezőjeként ismerték már életében. Vallásos lelkületének bizonyítéka Bizánc legfőbb kolostorának építése. Férjének segítségével épült fel, és a Pankrátor-Métér Eleusza-Szent Mihály nevet viselte. Ez egy hatalmas hármas együttes, mely magába foglalja a monostort, a menhelyet az aggok és elmebetegek részére, valamint a kórházat. A vallás gyakorlása mellett a rend és a tisztaság megőrzése volt a rendház legfőbb törekvése. A kórházban az akkori kor legjobb orvos papjaik tevékenykedtek. A rendről és tisztaságról alkotott fogalmaik ma is helytállóak.
Halála 1134-ben következett be. A kolostor szerzetesnőinek sorába lépett halála előtt Xéné néven, és apácamezbe öltözve, feledve a világ talmi csillogását, ajánlotta lelkét az Úrnak. Férje őszinte fájdalommal gyászolta, s így siratta:
„Magával vitte lelkem felét.”
Az ortodox világ szentként tiszteli, sőt a római és görög katolikus egyház is átvette kultuszát, szentjei közzé sorolja. (Ünnepe: augusztus 13.)
Jellemző módon csak itthon ismeretlen — példamutatató, hazájához a messze idegenben is hű személye.
Idézem Marina Ricci* szavait:
„példaként állhat előttünk, mint olyan asszony, aki a hazájától távol is igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva és felismerve szerepét az életben.”
* Marina Ricci — az olasz 5-ös tv csatorna Vatikán-szakértője
Legutóbbi módosítás: 2008.08.04. @ 19:29 :: dr Bige Szabolcs-
