valahol láttam már,
talán egy kirakat üvegén
vagy egy kávéház teraszán,
ki tudja már,
szembejött az utcán, és minden
megváltozott,
a tér és az idő átgörbült a léten,
groteszk fényjátékot játszva
kristálygömbben utaztam vele,
kavargó pelyhekben
lelkek sodródtak felém,
súlytalan volt minden perc,
hideg volt a keze,
amint tenyerembe simult,
némán mesélt dimenziókon át,
tudtam már, hogy ismerem,
kezdetektől fogva…
Legutóbbi módosítás: 2008.08.01. @ 18:55 :: Fecske Panna
