Mint keresztüll?tt, láncra felf?zött hollók.
/Már nem is olyan idegen érzés./
Feketén alálógni magamból, magamból
kihullni, valahová, acélköpenyes mélységek
legalsó szintjeiben tátongó, színük vesztett
karszttavak vizébe csobbanni. Kihullni,
magamból, míg a hollótestek halványfeketén
levetk?znek mindent, ami valaha voltak,
kihullni, míg utolsót dördül
a szürke sörétes puska.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.31. @ 21:32 :: Kántás Balázs