Kerekesné Varga Veronika : Angyalmese

 

Megsemmisíthetetlen, törhetetlen, magasabb rend? teremtmények, kik a gyermekek védelmére szegődtetek, és Isten dicsőítésére! Hol áll a fejetek, ha nem tartjátok arra, merre kell, merre való? Elmentek szórakozni, valami kártyaparti, vagy viccmesélgetés kedvéért itthagyjátok a védtelen földi csemetéket szülők alatt sikongva, kulccsal téve nehezéket ajtójukra, míg sötétjükben vergődve vívnak csatákat elszabadult démonokkal!

-nem volt a kezeden ez a seb!
-apa elnyomta rajtam a csikket.
-elnyomta a csikket?
-nem nyomta el, csak véletlenül értem hozzá az égő cigihez!
-azt mondtad, hogy elnyomta rajtad a csikket!
-eltévesztettem, azt akartam mondani, hogy véletlenül beleszaladtam.
-nem mondasz igazat!
-kérdezd meg apát is!

Kielégüléssel kéjes sötét serleg. Ürítsd!

Angyalok az ördögök is, Luciferrel rekedt, de hangos törvények, mély, de tágas ország! Jó és rossz szellemlények, engedjétek az embereket maguk között küzdeni, hadd csináljanak országokat maguknak ők is, csak a gyerekeket ne engedjétek ki markotok magjából, ne hunyjátok le a szemeteket, ha kiteszik Rióban, Thaiban, Ukrajnában és itt a szomszéd utcában a kislányokat, eladják, megveszik, megkínozzák, meg…

Maszattal torz, félig a félelem hitvesévé lett arcukat szemeitekre ragasszátok!

Az él?, hús-vér emberek között talált angyalok járnak. Éppen tudhatnám, hogy te vagy-e az, szökik a varázs, szökik a fény, én elköszönnék ha hagynád, de elillanásod már csak a tiéd, nekem a lenyomat marad. Negatív. Egy szárnysuhintás lett volna részem? Egy pergő pihe jutott és kész. Sötét a fény selyemszövetében, de szép! Legszebb…

Kéjben eltiport magam veled szerettem nagyon, még akkor is!

Az utolsó hetes nénik mindig beszélgetnek a levegővel. Nem kell nektek ezt tudni, csak magamnak mondom, hogy én ne feledjem. Az utolsó naposok, megsimogatják az eget, megfogják a kezét, óvatosan, mert akkor már vigyáznak egymásra, nem úgy, mint itt ezek. Földiek.

-most elköszönök tőletek gyerekek, mert hazamegyek!

Mert tudják hol a haza, út nélkül is helyük van. Út. Neked van-e utad? Csak utas vagy? Én leszek az útitársad, csak ne siessünk, hogy legyen idő még beszélgetni is. Ha megtennéd ezt, hogy percekből órákat, vagy napokat csinálsz a kedvemért, akkor megmutatnám neked azt, hogy én mi vagyok. Ha nem rohannál egy mindig ugyanolyan, mindig rendületlenül álló állomás kellemetlenül ketyegő megérkezésébe, megcsodálhatnánk együtt, amit csak neked tudok láthatatlanból földi színekre váltani.

Felfedezhetnénk együtt azt, hogy a te angyalod én vagyok.

Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 09:46 :: Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.