Kopogó, padom
lelketlen hidegén
mindig szépülő
virágok, és
gyümölcsös álmok
édese
Ti vagytok
el nem fogyhat
rólatok a nyárba
melegedő tavasz,
és a rovarok
zenéjével ringató
elkészült gondolatok,
miket hagytok
kifogyhatatlan
bőségkosarakba
„Szia, hogy vagy,
rég láttalak”
mondatokkal rakva,
és buggyan az érett
bogyókkal a
„megyek,
majd jövök,
csak gondoltam
beköszönök”
fürtje, na ugye
milyen jó ez a mese,
csak így együgyűmód
kedvesen veletek!