Kéri Dorina Beáta : Hideg

Van, hogy az embert a legjobb barátai hagyják cserben, mikor a legnagyobb szüksége lenne rájuk.

 

 

Néma csend ül a tájon,

Bőrömön érzem a hideg szelet,

Olyan, akár egy rossz álom.

Melyből jutott nekem is egy szelet.

 

Lábam alatt fogy az út,

De én még mindig megyek,

Nem érdekel, hova jut,

Látom úgyis, ha ott leszek.

 

Belém-belém harap a hideg,

Engem már nem izgat,

Nem küzdök ellene, minek?

Előbb-utóbb úgyis itt hagy.

 

Mint sok régi barátom,

Elveszett társak,

Akiket már nem vágyom,

Hogy ismét lássak.

 

Ők is eltűntek mellőlem,

Egyedül hagytak már rég,

Vittek egy darabot belőlem,

Az emlék fakul, a hiány ég.

 

 

2007. nov. 28.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.23. @ 11:30 :: Kéri Dorina Beáta
Szerző Kéri Dorina Beáta 0 Írás
1992. október 25-én születtem. A Beát nem használom, az nem én vagyok, ezért kérlek, ne hívj így! :) Nem vagyok bölcs, de kritikus igen, néha elhamarkodott, máskor túl-óvatos.. Keresem a középutat mindenben, és sokszor a naivitás határát súrolva igyekszem feltételezni másokról a jót. Szeretek olvasni, bár egyre kevesebb idő jut rá, szeretem a színeket mind az életben, mind a történetekben, amiket olvasok. A verset a játékosságáért, rímeiért kedvelem, a ritmus és az érzelemkeltés is fontos számomra. Ízzig-vérig kézművesnek vallom magam, szállóigém az "Annyi mindenre jó a kezem!" mondat. :D Ezen kívül a számat is sokszor használom - kellően nagy tud lenni az orcám, ha kell-ha nem, a szóvicceim pedig gyilkosak:) Az egészségesnél jobban számít mások véleménye, mindenkinek meg akarok felelni. Azt hiszem, ezzel sikerült valamennyire körülírnom magamat! :) Egy kis frissítés az egyetem vége felé: Kézműves vagyok ÉS Gazdász (Számviteles). A legfőbb erényem a viszonylag reális énkép.