A kegyetlen marcona vicsorog rám!
A kegyetlen marcona vicsorog rám!
A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom!
Van még fogódzóm talán.
Szemed fénye lelkembe mar!
Kezünk görcse egybefonva,
lényünk létünk még maradni akar.
Szelíden, kegyetlen utakat jártan.
Könny?n már, keservek s vészek után,
egy Rómeóvá s Júliává váltan.