áradt, – áradt a fény…
Azon a tavaszi reggelen
szivárványt bont a Nap a tengerkék égen.
Közel Galilea…
hol ma is apostolok árnyai élnek.
K?be vésve Jézus és Péter,
mit megérinthet remeg? kezem…
S ha egy percre is, de elt?nik a szenny,
s a világ b?ne.
Ott fenn a Boldogság hegyén
vonzott és taszított a mély…
Már nem vágytam a halált
szeretteimet keresve…
…mert ekkor lelked szívemhez ért.
Nem voltam többé árvája a Földnek –
Testvér-testvért ölelt itt lélekben örökre.
S áradt, -áradt a fény…
Éreztem: megáldott az Isten,
bennem élt már, amit soha nem reméltem…
Hisz éltetett a remény
s hiába volt oly messze t?lem,
most hitet sugárzott
e lélektelen létben.
2006.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:28 :: Könyves Tóth Enikő
