Minden
hirtelen, görcsös mozdulattal
a füst vásznára karcolt metszet
értelmet nyer benned,
s bennem is – félúton.
Így – túl szépen, hogy ne fájjunk.
(akkor)
/is/
Szerettél. Szerettelek.
Túl szépek voltunk,
hogy ne fájjunk.
Távol
kitáruló dimenziók,
kis patakok, réten fekvések
zátonyain egyedül
laterna magicát játszunk
egy táncoló lomb alakjába, illatába bújva
egymástól távol, egymásba árkosuló
homlokainkon.
Így – túl naivan, hogy ne emlékezzünk.
Átfest. Átszínez. Átsuhan.
Ha más lettél is,
(belőlem?)
/hol vagy/
másnapra elfelejtetted.
Túl naivak voltunk,
hogy ne emlékezzünk.
Feketén
görnyedő egyszer-szeretteink
hűsében lázasan
jól esik, amit még
titoknak hihetünk.
Nem is hisszük.
Csak kiszáradt árkok –
kiszáradt csermelyek
pórus-erdők szemsarok-tisztásain.
Így – túl tisztán, hogy merjünk megtalálni.
Meglátni, s megint megtalálni.
Meglátsz. Meglátlak.
(átélés közben tökéletes álmok)
/túlélés: ébredés.
megfellebezhetetlen, deviáns logika./
Aztán a város migrénje:
túl tiszták voltunk,
hogy merjük megtalálni.
Makacs,
büszke, állatiasult
énjeink lepkeként a másik
kandellábere körül keringenek.
Szeretlek. Szeretnél.
Szerettelek. Szeretsz.
Benned: nem vagyok.
A nem – a csend, a vállalás,
a néma szenvedés –
a temető fái. A makacs,
a túlhaladhatatlan,
a nem vagyok.
Bennem: kereslek
az élet fái közt.
Így – túl mély a csendünk, hogy megértsük:
hogy megértsük, a zsivajban:
nincsenek szavak.
Hogy a zsivajban is megértsük:
————-
Felnézünk.
(miért látlak?)
/miért nézel rám, hogyan láthatsz, hogyan?/
Vadak.
Túl mély volt a csendünk,
hogy megértsük.
Döcög a busz. Hazafelé.
Hajnal. Megint.
Napok, hetek, évek mennek el és
(félálomban suttogsz)
/talán meghallod – kimondom/
napok, hetek, évek jönnek végtelen.
Aztán vége lesz.
Mindjárt leszállsz. Én is veled.
Sokkal, belső évezredekkel később
a túloldalon várom az éjszakait.
Mindjárt. És megint.
Talán utoljára.
Túl szépek,
túl naivak,
túl tiszták,
túl csendesek voltunk.
Talán utoljára.
Csak hajtsd még vállamra
megfáradt, karcos, öregedő,
újszülött arcodat.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.14. @ 22:19 :: Kovács-Cohner Róbert