Vágy viszály
Ha menni akarsz, mondd: Elmegyek !
T?lem mért vársz könnyeket?
Hisz én soha nem hívtalak,
csak enyém lettél egy híd alatt.
Ordítva mondod:- Szerettél!
Nem tudom húsomból mért ettél!?
Nem vagyok férfi csak rongy alak,
jöttél, s enyém lettél egy híd alatt.
Hogy éveid tisztán dobtad elém?
Hogy ártatlan voltál?- nem hinném.
Nem volt korlát s nem voltak falak,
jöttél, s enyém lettél egy híd alatt!
Soha nem fogott lánc, hordják a rabok,
s most felrovod, hogy szánalmas vagyok.
Átkozott a perc, mikor Ámor ránk akadt,
jöttél, s enyém lettél egy híd alatt.
Arcom egykor tenyeredbe simult,
szinte most volt s Te nem voltál feldúlt.
Máglya égett, nem parázs a hamu alatt,
jöttél, s enyém lettél egy híd alatt.
Most utószor lehelek hamvadó parázsra,
vágysz-e még utószor lobbanó varázsra?
És égni kezd újra egy perc alatt,
s enyém vagy újra, a híd alatt.
illusztráció: Bartos Endre: Férfira várva
**************************************************************************
jó kis d?hös vers, csak a ritmusa ugrál össze-vissza, mert nem figyelsz az ütemre
az I. versszakot nagyjából rendbetettem, a szótagszámokat összefésültem, valami ilyesmire kellene csiszolgatnod:
Ha menni akarsz, mondd: Elmegyek!
De t?lem, Te ne várj könnyeket!
Hiszen én soha nem hívtalak,
csak enyém lettél egy híd alatt.
