Kivirágzott a lonc
Sárga-fehéren.
Árad a mézédes illat,
Úszik a szélben.
Jól esne még egyszer
Komolyan, szépen
Szorosan ölelni,
Úgy, mintahogy régen.
Minden este, ha fúj a szél
Sodorva lonc illatát,
A gyertyafényben
Vén diófánk bujazöldje alatt várok.
Mikor a belopakodik a sötét,
A kert nyitvahagyott, csikorgó kapuján.
Engem ismét csodákra szólít a nyár.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.01. @ 16:21 :: Matos Maja