nibelungi
Kopogtatok gyöngéden, s te felkelsz hirtelen,
hálóruhád lebben, finom vihart kavarva,
s amint beengedtél a titkos kéjlakba,
szemem megpihen meztelen, puha melleden…
Elbújunk vágyainkkal burkolt kuckónkban ma,
nehéz lélegzetek nem nyomasztanak bennünk,
finom zihálásokkal az édeni fán csüngünk,
míg kint nevetés ömlik a repedt aszfaltra…
Legutóbbi módosítás: 2008.08.17. @ 08:37 :: Németh Zsolt László