Németh Zsolt László : Elbújunk

nibelungi

Kopogtatok gyöngéden, s te felkelsz hirtelen,

 hálóruhád lebben, finom vihart kavarva,

s amint beengedtél a titkos kéjlakba,

szemem megpihen meztelen, puha melleden…


Elbújunk vágyainkkal burkolt kuckónkban ma,

nehéz lélegzetek nem nyomasztanak bennünk,

finom zihálásokkal az édeni fán csüngünk,

míg kint nevetés ömlik a repedt aszfaltra…

Legutóbbi módosítás: 2008.08.17. @ 08:37 :: Németh Zsolt László
Szerző Németh Zsolt László 37 Írás
Ha a bennem keringő, nyugtalanító, örömet adó gondolatokból egy keveset elmondhatok az embereknek, nyugodtabbak a napjaim, az álmaim s ezért csak hálás lehetek a Teremtőnek és Nektek akik olvassátok! A szociális szférában húzom az igát, néha embert próbáló feladat, de szeretem a hivatásom! Sikeres pályázatokon és publikációkon is túl, számomra nem az eredmények hajhászása a cél, inkább eljutni valaki-bárki belső ajtajáig... A rajz, festészet, zene sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a lírában találom meg az önkifejezés leghathatósabb lehetőségét. Két ember: fiam és feleségem jelentik számomra az élet napos oldalát!