– Dénes bátyám, ha törököt fogunk ugye a görbe kardja lehet az enyém? – kérdezte Péterke izgatottan.
– Te csak hordd a vizet szógám! – szólt az öreg morcosan – Ki hallott már olyat, hogy magyar vitéznek török kardja legyen? – dohogta az öreg és szúrósan nézett a toporgó gyermekre. Az nem foglalkozott az öreg rossz kedvével, boldog reménykedéssel várta a „Csatát”. Árva fiú volt. Kálmi Dénes vitéz uram vette magához az anyja halála után, mert atyafiságban volt a családdal és úgy gondolta az ilyen apródnép jól jöhet a hadban. Magyar Balázs f?kapitány uram seregében szolgált, immár tizedik esztendeje. A Fekete sereg vitéze volt. Mátyás urunk k?kemény oszlopa. Úgy gondolta, ha a gyerekkel is keményen bánik, akkor jó vitéz válik bel?le, az ország üdvére. Soha egy kedves szót nem szólt a fiúhoz, de megt?rte maga mellett. Régóta dugdosta a kis gyerekkardot a málhájában. Úgy tervezte, hogy a következ? csata után odaadja a fiúnak, apróddá övezve ?t. A gyermek fél éve szolgált a sereg mellett, csatát még nem látott. A vitézek kedvelték a szolgálatkész fiút. Vizet hordott, csizmát pucolt, lovat csutakolt, egyszóval megszolgálta a kenyerét. Magyar Balázs is szeretettel nézett a sürg? forgó kölyökre, csak Dénes úr morgott mindig, ha róla volt szó. Egyszer még Mátyás urunknak is szolgált egy kupa vízzel tikkadt id?ben. A király elismer?en nézett a fürge kisfiúra és megkérdezte a nevét meg, hogy kinél szolgál. Ekkor még Dénes úr is pödört egyet a bajuszán elégedettségében. Titkos álma volt Péterkének, hogy egyszer megmenti a királyt és h?s lesz bel?le.
– Tud az vigyázni magára – morrant Dénes úr, amikor elmondta neki – És különben is vigyáznak reá a talián test?rei.
A török jár?r már látható volt az út elején. Péterkét egy mozdulattal hátra parancsolta a mord hadfi. Hátraszaladt, de szemei egy pillanatra sem engedték el a király zömök alakját. Csata el?tti izgalom terjedt szét a táborban, mintha a szél hordta volna körbe. A marcona harcosok sóhajtva szorították meg fegyverük markolatát és az otthonukra gondoltak Már a derékhad is kibukkant az erd?sáv mögül. Érezhették a veszélyt, mert a szokásukkal ellentétben nem doboltak, zajongtak. A király Magyar Balázs mellé léptetett és halkan mondott neki valamit. A f?kapitány felemelte a kezét és a jelre a sereg egy része csendesen kerülni kezdte az ellent. A másik rész kivonta a harci szablyákat és rásimultak a lovuk nyakára. Péterke észrevétlenül a király felé húzódott.
Hirtelen megindult a harc. A jobbszárny utolsó embere elérte a török el?védet és vérfagyasztó kiáltással támadásba lendült. A bekerít? oszlop már a törökök hátában volt, hatalmas riadalmat okozva ezzel. Mátyás, apja szokását követve, vörös tollas vezéri sisakjában a csata közepén vágtatott. Egy janicsár aga majdnem leesett a lováról, úgy mutogatta harcosainak a vörös, vezéri tollas lovagot. Végül egy szálas akindzsi észrevette a hadonászást és a magyar király felé tört.
Mátyás is látta, hogy egyedül maradt a test?rei nélkül, és hamarosan támadásra számíthat, de nyugodtan szemlélte tovább a csatát. Az akindzsi egyik kezében egy kopjával másik kezében karddal támadt Mátyásra. Szemei el?tt egy boszporuszi márványpalota lebegett és egy pasakaftán. Mátyás remek oldalvágással védte a török kardjának csapását, de a kopját nem látta, amit az akindzsi már lendített is a király védtelen bal oldala felé. Ekkor a lemaradt test?rök mögül kitört egy vezeték ló, hátán egy apró alakkal, aki a vízhordáshoz használt nehéz fém kannát lóbálta. A király és a török közé kerülve meglendítette a kannát, és egy csapással szétzúzta a palota várományos fejét. Péterke boldogan nézett vissza a meglepett királyra, amikor a magasból lecsapott a halál egy fényes török nyílvessz? képében. A kisfiú csodálkozva bámulta a melléb?l kiálló vessz?t. A király az utolsó pillanatban felfogta a leomló kis testet. Test?rei odaértek és elvették a haldokló fiút.
Dénes farkasüvöltéssel rohant át a gyilkos forgatagon. Átvéve a fiút az olasz test?rt?l, vigyázva a kis fasorhoz lovagolt. Letette a kisfiút a puha f?re és mellé térdelt.
– Ugye, vitéz lettem Dénes bátyám? – kérdezte Péterke elhalóan – Hallga csak valahol harangoznak Hunyadi urunk tiszteletére!
– Vitéz lettél immár, kisfiam – nyögte a zord harcos könnyeit nyelve – Igen Péterkém harangoznak,de a harangok mindig másért szólnak…
Még évekig ápolták a helyiek a fák alatt megbújó kis hantot, amelybe egy gyermek méret? kardocska volt szúrva. Kés?bb Hunyadi Mátyás utasítására a közeli falu nevét Péterhalomra változtatták.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.20. @ 18:38 :: Orosz T Csaba
