Rico már negyedszerre próbálta kiemelni a siklóból a multisisakot. Minden mentális er?feszítés ellenére csak a szélvéd? ellenz?t tudta megmozdítani. Végül mérgesen vágta rezg?kését az ártatlan sisakba. Ekkor megmozdult a sikló! Rico csodálkozva nézett körbe, de csak Joant a kishúgát látta a kert végében játszani.
Rico tizenhat éves pilóta kadét volt a Rongo bolygó flottájánál. Néhány hete az oktatója vette észre, hogy talán ? is az Elmesúlytók képességeivel rendelkezik. Ebben a galaxisban az Elmesúlytók mentális társasága uralkodott. Ha csak a gyanúja is felmerült, hogy egy gyerek rendelkezik a képességek egy kicsiny csírájával is azonnal az Elmeakadémiára vitték ahol kiderítették, hogy valós-e a képesség vagy csak szokatlanul magas az agyi intenzitása. Így vagy úgy, de mindenképpen abbahagyatták ilyenkor az el?z? tanulmányokat.
Rico szeretett repülni és tehetséges is volt. Ezért úgy határoztak az oktatóval, hogy nem jelentik a tüneteket. Egyenl?re. Az Elmesúlytók úgyis érzékelik, ha valós az ilyen irányú agytevékenység a Rongo bolygón.
Rico tudta, hogy bár hatalmat és gazdagságot jelentene, ha megvolna benne a hajlam, de nem akarta felcserélni a családját az Elmekastély oktatóira. Amikor megmozdult a sikló kissé megrémült, mert azt hitte, hogy ekkora energia nyalábot már érzékelhetnek a Súlytók. Abbahagyta hát a kísérletezést és leült a húga mellé, aki a frissen sütött Gom lepényt majszolta, amit az el?bb hozott ki a Mama.
– Nem szeretem a siklót Ricó – szólalt meg nyafogósan a tízéves Joan. – Féltelek benne, mert azt álmodtam, hogy leesel az égb?l.
– Semmi bajom nem lehet hugi – mondta nevetve Rico – hiszen Apa vére az enyém is! – ahogy kimondta már látta, hogy ezt nem kellett volna. Joan szája sírásra görbült. Átfogta a törékeny kislány vállát és egy könnycseppet elmorzsolva ? is emlékezni kezdett. Apa. Csak ennyi maradt bel?le. Három bet?. Csillagvadász hajója úgy porladt szét egy hibás man?ver alatt egy Szupernovával való találkozás után, hogy még egy atomi részecske sem maradt bel?le. Joan azóta mintha megállt volna a fejl?désben, testi értelemben. Két éve egy centit sem n?tt csak az a hatalmas esze gyarapodott. Már letette az összes alapvizsgáját, amire még lett volna három éve. Matematikus szeretett volna lenni, mert a lányok csak elméleti síkon dolgozhattak. Elmesúlytók sem lehettek, mert a lányokból hiányzott a mentális képesség. Kivéve az ?si Császárasszonyt, aki a történelemben egyedülállóként olyan hatalmas mentális képességekkel rendelkezett, hogy pusztán az elméjével igázta le a galaxist. Az ? utódjai voltak az els? Elmesúlytók. Azóta sem volt n?nem? egyed, akiben akárcsak nyomokban fellelhet? lett volna a képesség. Joan befejezte a szipogást és ellenségesen nézett a siklóra. Rico, hogy megnyugtassa beugrott a fülkébe, hogy kivigye az udvarból a gépet.
– Máskor nem hagyom a napon – gondolta, amikor a gép oldalához ért és érezte, hogy t?zforró az egész masina. Felszállt és egy árnyékos kis téren letette a siklót.
Amikor visszaért a ház elé rémülten vette észre, hogy a kert felett az Elmesúlytók egyik gépe lebeg.
– Na ennyit a titkolózásról – gondolta. Belépett a kapun és eldobta a sisakját megdöbbenésében. Két Súlytó térdelt a f?ben pár méterre Joantól, aki nyugodtan játszott a babájával, mintha nem is látná a két nagyurat. Ekkor vette észre, hogy nem csak szimplán térdelnek, hanem mintha tonnás súly nyomná ?ket a földbe, ami alól kétségbeesetten próbálnak szabadulni. Az egyik Elmesúlytó kinyögte
– Kadét, kérem, szóljon az Úrn?nek, hogy oldozzon fel minket! – Rico csodálkozva nézett körül, hogy a harmadik Súlytó az Úrn?, de senkit sem látott négyükön kívül. Ekkor a Mama kirohant a házból és felkapva Joant Rico elé állt.
– Nem vihetik el a fiamat, nagyuraim! Még nem kész, most halt meg az apja!
A két f?pap fölállt és közelebb lépve újra letérdeltek
– Nem bántjuk a fiadat asszony! Ó Úrn?m, légy kegyes minket elbocsátani! – a Mama és Rico legnagyobb ámulatára Joan furcsa, idegen hangon megszólalt.
– Menjetek békével, de ne térjetek vissza, csak ha szólítalak titeket! – a két f?pap kihátrált a kertb?l majd teleportáltak lebeg? járm?vükbe és elhúztak kelet felé. Joan természetes hangján megszólalt
– Viccesen beszéltek a bácsik az el?bb. A fejemben. – A Mama borzadva nézte kisebbik gyermekét. Letette, majd besietett a házba. Nemsokára hallották, hogy telemátrixon beszél valakivel.
– Esküszöm uram, nem tudtam róla! Kérem, mondják meg, mit tegyek? Beszállítsam?
Rico szíve elszorult anyja szavai hallatán. Megfogta Joan vállát, másik kezével felnyalábolta annak játékait.
– Gyere Joan – mondta –, elmegyünk a tavakhoz játszani! – A kislány arca felderült a lehet?ség hallatán. Kimentek, Rico gyorsan ellen?rizte a sikló repülési képességeit. Bosszúsan látta, hogy a foton akkumulátorok szinte teljesen kimerültek.
– Talán fel sem tudok szállni – mormogta dühösen maga elé.
– Te csak vezess – mondta Joan kedves hangon.
Rico azt vette észre, hogy a sikló a hajtóm?vek beindítása nélkül felemelkedik, és borzalmas sebességgel megindul.
– Lassabban Joan – szólt remegve –, mások is repülnek!
A sikló vad futása érezhet?en meglassult és vezethet?vé vált, viszont nem tudta a gépet földközeli pályán tartani. A sikló egyre emelkedett
– Mit csinálsz Joanna? – kérdezte idegesen
– Meglátogatjuk a Papát! – mondta a kislány boldogan. – Te csak figyelj a vektorokra!
A gyakorló sikló elérte a kitörési sebességet és szinte kil?tt a bolygó vonzásából a fényl? csillagok felé. Rico gyors számolást végzett és elh?lve látta, hogy amennyiben ilyen sebességgel közlekednek, akkor hamarosan becsapódnak a galaxis szélén lév? Szupernova magjába. Elkeseredetten próbált fékezni, ekkora er? ellenében sorban kisültek a fékez? fúvókák. Ekkor vette észre, hogy három csillaghajó, szédít? sebességgel, de tisztes távolságból követi ?ket. Hamarosan telemátrix kapcsolatot jelzett a számítógép. Belépett és Kordont látta a képerny?n az Elmesúlytók f?papját.
– Kérem, kadét, mondja meg a Császárasszonynak, hogy lassítson!
– Császárasszony? – kérdezte hitetlenkedve Ricó.
– Igen, a testvére sejtszinten része a Császári klánnak. Az Önök apja Saander kapitány is a Császárasszony leszármazottja volt, képességek nélkül. De a lányában reinkarnálódott az Uralkodó, még nem tudjuk, hogy milyen okból.
– De ? csak Joanna a húgom – szólt tamáskodva Rico
– Hagyd csak bátyó – szólalt meg Joanna szokatlanul kemény és mély hangon. – Azonnal forduljanak vissza Kordon! – váltott a „ Kislány Uralkodó” parancsolóra.
– De Úrn?m a létfenntartó rendszereik csak percekre tartanak ki az Önöké nem csillaghajó! – ekkor fényes gömb gyulladt ki a sikló körül, mintegy er?térbe foglalva azt.
– Úrn?m engedje, meg, hogy átszálljak az Önök hajójára! – kérlelte a f?pap a kislányt.
– Csak egyedül jöhet Kordon – adta meg az engedélyt Joan. Egy pillanattal kés?bb térdel? alak materializálódott a sikló padlóján.
– Császáraszony, azonnal vissza kell térnie az Elmekastélyba, képességei felmérésére. Az egész galaxisban érezni a hatalmas mentális er?t. – Joan arca elborult és idegen hangon, bosszúsan felkiáltott
– Ne egy szolga mondja meg, hogy mikor és mit tegyek! – majd a rendes hangján nevet?sen megszólalt
– Meglátogatjuk a Papát, ugye bátyó?
– Ahogy akarod hugi – válaszolt a régi kedves megszólításra Rico. A kislány tapsikolt örömében és a hajó iszonyatosan felgyorsult. A f?pap rémülten kapaszkodott. Rico felállt, hogy átadja a helyét az id?s embernek, de egy ismeretlen er? visszanyomta a székébe.
– Maradj bátyó! A szolga helye a padlón van! – mondta a lány újra a mély hangon.
– Igen ez ? – sóhajtott a f?pap.
A Szupernova izzó gázburka el?tt lassult a rohanás és hírtelen megálltak.
– Rico, itt a Papa! – mondta a kislány sírós hangon. – Légy jó, mert én hamarosan találkozom vele!
– Ne tegye Császárasszony! – kérlelte Kordon
– Már nem én irányítok – szólt a már ismert mély hang. – Borzalmasan er?s az elméje! Egy csapda! – ekkor a kislány a megszokott gyenge hangján megszólalt.
– Ég veled bátyó, találkozom a Papával! – a következ? pillanatban a törékeny leánytest teleportált a siklóból. Rico üvöltött, a f?pap feje eltorzult a hatalmas mentális er?feszítést?l, hogy visszatartsa.
A Szupernova magja gigantikus villanással felizzott elpusztítván a három kísér? hajót. A siklót megvédte az er?tér, amelyet Joan gerjesztett idejövet.
A nova el?tt egy pillanatra kirajzolódott egy hatalmas szkafanderes alak amint egy copfos kislány kezét fogja. A Szupernova két éve lángoló magja lassan kihunyt. Kordon átölelte a remeg? fiú vállát és azt mondta csendesen.
– Legalább egymásra találtak. A Császárasszony segíteni akart legkedvesebb leszármazottjának, de ? is belezuhant a gyermeki akarat csapdájába, ami a galaxisban a legnagyobb er?nek bizonyult!
Legutóbbi módosítás: 2008.08.29. @ 14:00 :: Orosz T Csaba
