Szilaj ló tulajdonképpen szerencsésnek nevezhette magát. A törzsben minden n? táplálta ?t. A Nagy Éhínség idején látta meg a napot a Szent Tó Népe legifjabb harcosa. Mivel szül?anyjának az éhezés miatt nem volt elég teje, ezért a b?séges gyermekáldással járó év minden friss anyja hozzájárult a fiatal b?g?masina etetéséhez. Ezért aztán kés?bb is anyácskámnak szólította a törzs összes asszonyát. Szerették is ezért a különösen vad, nevelhetetlen fiút. Két éve a Hanhleceyapi szertartásán is, amikor férfivá és harcossá avatták a többi fiúval együtt, csak neki nem sikerült elfogadható látomást produkálnia. De az er?próbákon olyan kiemelked? teljesítményt nyújtott, hogy a vének tanácsa mégis férfivá avatta. Hódító Medve a törzsf? tudta, hogy az ifjú harcos csak a csatákra gondol és azért nem sikerült kapcsolatba kerülni az ?sök szellemével. Kiemelked? vezéri tehetségét most is bizonyította, amikor Horney tábornok lovasságát egyedül bevezette a medve szorosba és menekülés közben még irányítani is tudta az elrejt?zött Dakoták hat törzsét. Horney csak a gyors lovának és ismétl? fegyverének köszönhette, hogy megmenekült. Nem úgy a csapata. Szilaj ló egyedül mintegy negyven skalpot t?zött fel a lova oldalára, bizonyítván rátermettségét és azt, hogy a törzsf?nök jól választott, amikor ?t bízta meg az akcióval. Most itt áll el?tte a fiú és a zsákmány fegyvereket mutatja Hódító Medvének
– És ezt az ismétl?fegyvert Neked szántam atyácskám! – mondta kedves mosoly kíséretében. Hódító Medve még az „atyácskámat" is megbocsátja a gazdag zsákmány és a kedves mosoly miatt.
– Köszönöm Szilaj Ló. Megmutattad a sápadt arcú, vörös fej? angolnak, hogy minket sem lehet ide-oda üldözni a saját földünkön. A dakota harcost négy erény jellemzi: a bátorság, az állhatatosság, a nagylelk?ség, és a bölcsesség. Te ma minden erényb?l kiválóan vizsgáztál. Ezért Tiéd a dics?ség, hogy tizenkét harcossal elszállítsd francia barátainknak a skalpokat a La Pontiac er?dbe. Addig mi hazavisszük a zsákmányt és összehívjuk a Hét Tanácstüzet a törzsek között, megtárgyalni az angolok újabb szerz?dés ajánlatát.
– A vöröskép? angol csak csahol, mint a veszett sakál, nincs mit adni a szavára. Miért vesztegetnek szót atyácskámék a vénekkel az ajánlataikra.
– Már csak a békülékenységet és a tárgyalást kell elsajátítanod ifjú harcos és népünknek hatalmas vezet?je leszel, ha eljön a Te id?d. Indulj hát!
Szilaj ló tizenkét ifjú harcosával elindult az er?dbe az Ontario tó mellé. Néhány nap alatt megjárták az utat, és boldogan közeledtek a tábor felé. Vékony Bak az egyik harcos egyszer csak hátraügetett a vezérhez.
– Szilaj Ló, el?re mennék felderítésre, mert er?s füstszagot érzek a tábor irányából.
– Eredj csak, és térj vissza mihamarabb -, mondta a fiú. Néhány perc múlva a felderít? el?t?nt a domb mögül, és lassan poroszkálva haladt a csapat felé. Szilaj ló aggodalmasan ugratott a harcos elé, akinek a szemeib?l látta a tragédiát. Ã??rjöng? vágtába csapott és az üszkös tábor el?tt fékezés nélkül ugrott le a lóról. Feldúlta rohangált az égett sátrak között és folyamatosan motyogott
– Ó Felh? anyácska, jaj Ã??zsuta anyácska, ne Forrás anyácska! – kiabálta szinte tébolyultan, miközben karjában vitte ki a gyülekez?térre a megcsonkított n?i holttesteket. A férfiak szintén megskalpolva a táboron kívül feküdtek fegyvereikkel a kezükben élükön Hódító Medvével, akinek mindkét keze hiányzott. Mégis a legborzalmasabb a porig égett fióka sátor volt, ahol a csecsem?k feküdtek halkan.
Szilaj ló elvágtatott a csapat el?l a közeli domb tetejére, és csak kés? este jött vissza, amikor a halottakból emelt temetési máglya már csak enyhe bíbor t?zzel parázslott.
– Vékony Bak, indulj a törzsekhez, Hét Tanácst?zhöz várom a Törzsek vezet?it.
– De Szilaj Ló, a Tanácstüzet csak a törzsf?k hívhatják össze.
– Mától kezdve én vagyok a törzs a vezére Wakon Tanka istenünk nevében, és akinek nem tetszik, az könnyen a testvéreink sorsára jut általam.
Senki nem szólt, hiszen ?k már elismerték a fiút vezet?jüknek, csak Vékony Bak jegyezte meg halkan.
– Remélem a többi törzsf? elfogadja ezt a hívást.
Egy hétre a borzalmas események után megérkezett a híres Ül? Bika, minden sziú törzsek nagyf?nöke. A következ? héten folyamatosan érkezett a többi Szent Tó Népe törzs vezet?i. Ã?°l? Bika tanácskozás nélkül meger?sítette Szilaj Lovat a tizenkét f?s törzs élén.
Elkezd?dött a tanácskozás. Abban mindannyian egyetértettek, hogy az események Horney tábornok ellencsapásaként következtek be a Fort Creek-i vereség után. Abban is, hogy a n?k és a gyermekek lemészárolása miatt, véres bosszút kell állni. Csak azt nem tudták, hogy miképpen tudnák kicsalogatni az ezek után méltán óvatos tábornokot az er?djéb?l. Szilaj Lónak erre is volt terve.
– Tiszteletreméltó vének, és Te Ül? Bika, – kezdte mondandóját -. Atyácskám Hódító Medve mindig azt mondta nekem, hogy nem csak harccal lehet célt érni, hanem ravasz csellel is. Úgy tudom, az angol tábornok valamilyen szerz?dést hozott nekünk a királyn?jét?l. Erre a szerz?désre hivatkozva, kihívjuk az er?db?l egy semleges területre, és ? arra számít, hogy ott majd megtámadjuk, de mi ravaszul színleg beleegyezünk a szerz?désbe, és nem a helyszínen, hanem a visszaúton csapunk le rájuk, amikor a jól végzett munka örömében kevésbé el?vigyázatosak.
– Bizonyára az aranyterm? hegyeink tulajdon joga kell nekik -, szólt a Lakota csapat vezet?je. – Azt pedig semmilyen bosszú nevében nem fogjuk elkótyavetyélni.
– Azt a szerz?dést, amit nem találnak meg a hulláknál, azt nem is érvényesíthetik -, mondta Szilaj ló. – Rátesszük a jelünket a tárgyalás alatt, de miután bosszút álltunk, elvesszük és elégetjük.
– Legyen hát. Szilaj Ló, téged bízlak meg a tárgyalás lebonyolításával, míg a csapatok felállítását és elrejtését magam vállalom -, szólt Ül? Bika. Megbeszélték, hogy a kanyon melyik részére rejtik el a csapatokat, és hol legyen a tárgyalás. Szilaj Ló másnap teljes vezéri díszben elindult az angol er?dbe, hogy megvigye a tárgyalás elfogadásának hírét.
Harmadnapra teljesen kimerülten érkezett az er?dhöz. F?nöki díszei miatt a kapu?rség átengedte és bevezették a tábornok elé. Itt azonban megsz?nt a jóindulat.
– Felismerem ezt a kutyát! – üvöltötte a tábornok. – Ez vezetett minket a kanyonba, ahol lemészárolták a csapatomat! Kötözzétek meg a vörös kutyát! – Szilaj Ló már csak megkötözve tudta elmondani Ül? Bika üzenetét. A tábornok sebhelyes arca mosolyra húzódott.
– Hát megjött az eszetek nyomorult ebek? Elmegyünk a tárgyalásra, elmegyünk, csak el?bb telerakjuk a helyszint a lovassággal. Ezt a rézb?r?t pedig zárjátok a szomszéd szobába a tárgyalás végéig, ha kitalálnának valami meglepetést ezek a vörös sakálok, akkor felkoncolni!
– Ã??rmester! – ordított ki az el?térbe -, amíg vissza nem érünk a csapatokkal, addig ki ne engedjétek ezt a kutyát a szobámból! Hozzatok neki ennivalót és elegend? tüzes vizet, úgyis csak azt szeretik ezek az állatok -, azután Szilaj Lóhoz fordult: – Ha visszajöttem, elmesélem, hogy sz?költek az asszonyaitok, amikor igazi férfiként meggyaláztuk ?ket a kölykeik hulláján tiporva! – mondta mosolyogva, majd kifordult a szobából.
Hamarosan er?s lovascsapat vágtatott ki az er?d kapuján. Félóra múlva a tábornok is elvágtatott er?s kísérettel. Szilaj Ló arra gondolt, Ül? Bika talán végrehajtja a tervet, így is, ha ?t fel kell áldozni. Arra az esetre is kieszelt egy tervet, ha a tábornok épségben megtérne, hiszen a szerz?dés nem kerülhet az angolok kezébe, és az anyácskák borzalmas halála sem maradhat bosszulatlan. Átnézte a felszerelését, hiszen csak a csatabárdját és a kését vették el, amikor beengedték. A nyakában lógó tokhoz, hozzá sem nyúltak.
Eközben Ül? Bika megkötötte az egyezséget a tábornokkal, mivel Horney elmondta, hogy Szilaj Lovat a tárgyalás végéig túszul tartja, ezért úgy döntött, hogy a fiatal vezér érdekében máskor csapnak le a tábornokra.
Jóval éjfél után, a részeg tábornok a szerz?dést lobogtatva egy kutyakorbáccsal berontott Szilaj Lóhoz, és bezárva az ajtót, röhögve dobta ki a kulcsot a lenn álló katonáknak. Ezután ütni kezdte a földön rongyokon kuporgó fiút. Nem vette észre az indián kezében a t?zszerszámot. Szilaj Ló az el?z?leg gondosan a rongyokra locsolt három üveg viszkit, és most a fellobbantott t?zszerszámot a rongyokhoz érintette. A szoba hamarosan lángolni kezdett, és a t?z gyorsan átterjedt a cölöpvár kiszáradt falaira is.
Az er?dön túl Ül? Bika egyszerre hallotta a tábornok állati üvöltését, és Szilaj Ló nemes, halotti dalát…
Legutóbbi módosítás: 2008.08.03. @ 21:34 :: Orosz T Csaba
