Megint egy dallam születik bennem lassan,
ahogy az eső omlik le szakadatlan
a szemem pásztázza a fellegeket
égre feszített sóhajtásomat átölelik felhők és szelek.
Rálehelném e bűvös csendre a hangodat
hiszen bennem pihen még minden szép szavad
s amit még el sem mondtál, én azt is tudom…
hosszú lesz az idén az ősz nagyon,
s amikor majd karjára teríti a telet….
ki tudja megtalálnak –e még az énekek…
2007.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.09. @ 06:36 :: Ruder Jana