(meghallgatom)
Árva közhellyel intettünk,
– majd hívj, meg ilyesmi…
Felszálltál, s repültél
…már nem bírtam tovább.
Most torkomban lüktetsz,
lengén, érintetlenül,
melled rózsája halkan,
nyílóajkamra feszül.
Sóvárgom a tegnapot,
a holnap csalfa fényét,
korholom a mát
…rémiszt az egyedüllét.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:29 :: Adminguru