Csalfa ködöd mögé bandukolok ,
renyhe könnyem még odáz…
vállamra ül? Istenem
visszanéz, felráz.
Rettegek, hogy szégyenül a holnap,
és másra nézel fel te is…
csókomért minden elkerül majd, lásd’
borravalót nem vett a kocsis.
Üzenek, bár jószagú a reggel.
Illatos, hisz’ ülhet lelkemen,
Nekem vagy és mindig az leszel:
egyetlen – egy – szerelmem…
Legutóbbi módosítás: 2008.08.01. @ 02:03 :: Serfőző Attila
