Szilágyi Hajni - Lumen : Álmodó idő

Nyomtatás

Hajamba fonod az úszó felhők

hullámaiból kimarkolt végtelen csendet.

A suttogó alkony szelíd fényéből lopva,

vadmálna ízt csókolsz számra,

te kóstolgatod leheletfinoman,

én ízlelgetem e ringó varázst.

Tested testemre formált ölelő kéz,

szavak nélkül keresi az ősi rejteket,

nem engedsz…

nem engedlek…

párnába fulladnak a halk sóhajok,

feszülő szerelmed ölembe csitítod,

vállad mélyébe álmodat pihenem.

és álmodunk…

csillagok záporába kapaszkodva,

velünk kering az éjbe fészkelt

hold ezüst fénye.

A hajnali lombok egymásra hajolnak,

tócsákba rezzennek a harmatcseppek.

Levegő örvénybe fúródik az álmodó idő,

ujjaiddal kapaszkodsz a puha zuhanásba,

ne ijedj meg,

még itt vagyok…

a reggel fénylő retinája mögé bújva

holtodiglan,

ártatlan vétked maradok.