Szulimán Eleonóra : Nosztalgia

Ugrottál-e vizes árkot, szedtél-e szúrós, tövises
bokorról virágot? *

 

Ismered-e a kemencében

sült lágy kenyér ízét?

Égetett-e a nap sugara

mezítláb a tarlón futva?

Ugrottál-e vizes árkot,

szedtél-e szúrós, tövises

bokorról virágot?

Másztál-e magas eperfára,

szalmakazalra, halomba

kiöntött kukoricára?

Ültél-e az árokparton

gyereksereggel álmatagon?

Fogtál-e békát, csigát,

gilisztát, gyűjtötted-e a

zöldkukoricát, abból

csináltál-e Vak Mariskát?

Vittél-e nehéz kannákat

macskaköves úton?

Gyalogoltál-e a nyári

viharban bőrig ázva,

 boldogan…

Körülötted leszakadt az ég,

mennydörgött, villámlott.

Te nem bántad! Számoltad  a

villámokat, a meleg es?

átjárta ruhád minden

szegletét, Te hallgattad a

zivatar zenéjét…

Voltál-e igaztalanul

megverve, leszidva attól,

akitől nem vártad volna?

Adtál-e úgy szeretetet,

hogy sosem kaptad vissza?

Legutóbbi módosítás: 2008.08.06. @ 16:21 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 168 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony